Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

— Kártérítési igények — 21 végett adnak be és pedig abban az esetben is, ha a magasabb nyugdíj megállapítása attól függ, hogy a panaszosnak az 1921: XXXV. tc. alapján átmeneti viszonyba helyeztetésére jogos igénye lett volna és hogy a nyugdíjat magasabb fizetési fok szerint járó illetmény, valamint hosszabb szolgálati idő alapulvételével kellett volna megállapítani. Az 1927: VI. tc. 2. §-ának i) pontja ugyanis, — amely lényegében nem más, mint a fentebb már említett 1912: LXV. tc. 120. §-ának harmadik bekezdése g) pontjában foglalt hasonló intézkedésnek az 1921: XXXII. tc. megfelelő szakaszaira való hivatkozással kiegészített átvétele, — a nyugállományba helyezés vagylagos előfeltételeinek (korhatár, bizonyos szolgálati idő, szolgálatképtelenség, közszolgálati érdek) vizsgálatát csak annak a közigazgatási jellegű kérdésnek az elbírálása szempontjából veszi ki a Közigazgatási Bíróság hatásköréből, hogy az alkalmazott a tényleges szolgálat kötelékében továbbra is megtartassék-e, vagy a szolgálat alól felmentessék. Ha azonban a tényleges közszolgálati viszonyt a közigazgatási hatóság már megszüntette és ebben a helyzetben merül fel a nyugdíjigény jogosságának vagy összegszerűségének^ kérdése, akkor a nyugalombahelyezés feltételeinek vizsgálata nem az említett közigazgatási szempontból jelentkezik, hanem csupán ugy, mint a Közigazgatási Bíróság védelme alá helyezett nyugdíjigénynek az igény jogossága, illetőleg összegszerűsége elbírálásától külön nem választható mellékkérdés (VII. 889. Hb.; VIII. 733. Hb.). Hasonlóképen a Közigazgatási Bíróság hatáskörébe tartozik annak a panasznak az elbírálása, amelyet a honvédelmi miniszter elutasító határozata ellen a katonai főpatkoló mester végkielégítés vagy nyugdíj megállapítása iránt az emiitett bírósághoz intéz (VIII. 732. Hb.). n. Közszolgálati jogviszonyból származó kártérítési igények. A bírói gyakorlat értelmében általában polgári perútra tartozik minden olyan kártérítési kereset elbírálása, amelyet a fél az állam ellen azon az alapon indít, hogy az állam közegei a hatáskörükhöz tartozó hivatalos eljárásban jogellenes rendelkezéssel a félnek kárt okoztak. E szabály alól kivételnek csak akkor van helye, ha a szóban levő kárkövetelésnek a polgári bíróság előtti érvényesítését tételes szabály kizárja (IX. 166.). A rendes bíróság hatáskörébe tartozik tehát a fegyelmi úton elbocsátott és hivatalvesztésre itélt közalkalmazottaktiak a kincstár ellen támasztott kártérítési követelése, mely