Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

150 — Külföldi ítélet — előttinek nem lehet tekinteni, hanem azt érdemiben el kell bírálni (C. III. 2007/1933.). Ha a felperes részére egyezségileg biztosított kegydíj folyósítása iránt indított perben az alperes viszontkeresetileg az esetleg megítélendő kegydíj összegének a 4600/1933. M. E. számú rendelet értelmében leendő mérséklését kéri, az alperes a kegydlíjjárandóság megállapítása előfeltételeinek és a gazdasági viszonyoknak az említett rendeletben meghatározott határidő lejárta után történt megváltozása következtében, a Pp. 413. §-a értelmében, taz időszakos szolgáltatások összegének a módosítását akkor is kérheti, ha a felek mind a kereseti, mind a viszontkereseti kérelmet a 4600/1933. M. E. számú rendeletben meghatározott határidő eltelte után terjesztették elő, — vagyis, amikor az alperes az idézett rendelet értelmében való 'leszállítás jogával már nem is élhetne. A kir. Kúria döntése szerint ilyenkor eljárási szabályt sért a bíróság, ha a viszontkeresetet hatáskör hiánya miatt elutasítja és annak érdemi elbírálásába nem bocsátkozik (C. II. 2051/1935.). H) Külföldi bíróság ítéletének érvényessége. A Pp. 414. §-ának 6. pontja értelmében amennyiben nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik, a külföldi bíróság ítéletét nem lehet érvényesnek elfogadni, ha azzal az állammal, amelynek 'bírósága a ítéletet hozta, e részben viszonosság nincs megállapítva, kivéve, ha az ítéletet nem vagyonjogi perben hozták és a pernek nincs belföldön illetékes 'bírósága. A tartás, mint a nőnek családjogi alapon nyugvó követelése azonban vagyonjogi igénynek minősüli. Viszonosság Magyarország és Csehszlovákia között fenn nem áll; ezért a kir. Kúria ia csehszlovák ítélet hatályának elismerését megtagadva, a felperest pusztán csak ia házasság felhontása és a felperest megillető nőtartás kérdésében hozott jogerős csehszlovák ítéletre alapítottan az időközben magyar állampolgárrá vált alperessel szemben támasztott nőtartási követelést elutasította. (VIII. 458.). Hasonló álláspontra helyezkedett a Kúria iaz Amerikai Egyesült ÁHamok-beli ítélet tekintetében, hozzátéve, hogy ha megállapítást nyer az, hogy a külföldi (amerikai) bíróságnak a házaisság felbontását kimondó és a felperes részére tartásdíjat megállapító ítélet hozatala időpontjában a peres felek nem voltak magyar állampolgárok, a felperes tartási követelésének jogalapja (1894:XXXI. tc. 90. §-a) a magyar bíróságokra is kötelezően meg van állapítva. Ilyen körülmények között pedig a felperes nincs elzárva attól, hogy az amerikai bírósági ítéletekre való hivatkozással végleges nőtartásdíjának meg-