Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

132 — Közbenszóló ítélet — nagyobb összegben ismerte el a felperesnek az említett jogalapon támasztott követelését, mint amilyen összegben az a felperest jogszerűit megilleti, ebből ia felperesre ingyenes előny hiáramllanék. A kir. Kúria nem látta ennek a megtámadásnak a Pp. 523. §-ábán meghatározott perrendi akadályát sem,, amikor az alperes iaz elismerés alapján hozott elsőbdrói ítéletet fellebbezéssel ugyan nem támadta meg, de a fenti öszegnek a leszállítását a felperesi fellebbezéshez történő csatlakozásnak tekintendő válasziratban már kérte; utóbb pedig a fellebbezési bíróság ítéletét (mely az elsőbínóság ítéletét idevonatkozóan helybenhagyta) felülvizsgálati kérelemmel megtámadta (VIII. 956.). A Pp. 485. §., a 391. §. rendelkezését a fellebbezési eljárásra is kiterjeszti, s így a fellebbezési bíróság ítéletében egyelőre az alap megállapítására szorítkozhatik akkor is, ha az elsőbíróság marasztaló végítéletet hozott (C. II. 2571/1935.). A kir. Kúria álláspontja szerint azonban csak a felperes, de nem ia kereset elutasítását kérő alperes tekintheti magára nézve sérelmesnek azt, hogy ha a bíróság végítélet helyett közbenszóló ítéletet hoz (C. II. 739/1931.). Ilyen esetben azonban a fellebbezési bíróság nem alkalmazhaltjla a Pp. 506. §-a második bekezdésének azt a rendelkezését, mely szerint a mennyiség kérdésében való döntés végett az ügy az elsobírósághoz visszautasítható, (hiszen az elsőbíróság a jogalap megállapításán felül döntött is a mennyiség kérdésében), hanem a Pp- 391. §-a értelmében maga a fellebbezési bíróság fogja a tárgyalást a mennyiségre nézve folytatni (X. 53.). A Pp. 390. §-ában foglalt rendelkezéshez képest közbenszóló ítéletnek tekintette és mint ilyent bírálta felül a kir. Kúria a szolgálati perben előterjesztett kereseti kérelem ama része tárgyában hozott döntést, hogy a bíróiság a jogelenes elbocsátás alapjául szdigált fegyeümi határozatot is semmisítse meg. A kir. Kúria döntésének indokolása szerint ugyanis ebben az esetben a fegyelmi határozat megsemmisítésére irányuló kerezeti kérelem nem különálló követelés, és nem is a kereseti követelésnek egy része, hanem a kereseti kártérítési követelésnek az alapja (vin. ii.). Hasonlóképen döntött a kir. Kúria az érvényes szolgálati szerződések azonnali hatállyal való megszüntetése miatt szolgálati illetmény és végkielégítés iránt indított perben, amikor a közbenszóló ítélet hozatalát támadó panaszt azzal utasította el, hogy a fellebbezési bíróság a felperes kereseti követelésének jogalapját megállapította azzal, hogy kimondta, hogy a rögtöni hatályú elbocsátás jogos ok nélkül történt, továbbá, hogy az ott megjeLöilt szolgálati szerződés érvényes; ezzel ugyanis egy-