Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

— Tanubizonyítás — 111 Abban a tekintetben, hogy a családtagok vallomásának méltatásánál a szabad mérlegelés joga korlátozva lenne, semmiféle törvényi rendelkezés vagy bírói gyakorlat nincs (C. III. 1502/1933.). Ehhezképest a tanú rokonsága vagy egyéb érdekeltsége önmagában véve nem akadálya annak, hogy a bíróság a tanú vallomását bizonyítékul elfogadja. Különöisen nem akadálya akkor, ha az érdekeltnek tekinthető tanúkon kívül jelentékeny számú érdekeltnek nem tekinthető tanú vallomása is alapjául szolgál a bírósági ténymegállapításnak (C. I. 774/1934.) így klüGönösen házassági bontáperekben, ahol a házasfelek benső viszonyairól leginkább a rokonság tagjai bírhatnak tudomással, a bíróságnak az ügy elbírálásánál a rokontanúk vallomásait is figyelembe kell vennie (C. ül. 6075/1932.). Arra sincs azonban törvényi rendelkezés, hogy a bíróság a tanú vallomását vagy teljes egészében bizonyítékul elfogadni, vagy teljesen figyelmen kívül hagyni tartoznék. így a kir. Kúria megállapítása szerint a fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-án alapuló mérlegelési jogával élt, amikor a tanúnak a vallomását a kiskorú felperessel való testvéri viszonyánál fogva a felperes javára szóló részében aggályosnak tekintette, egyéb részében azonban bizonyítékul elfogadta. A tanúvallomás bizonyító erejének ekként való mérlegelését tehát iá kir. Kúria sem találta okszerűtlennek (C. L 3416/1933.). A kir. Kúria gyakorlata szerint abban az esetben, ha a tanúnak saját vallomásából és a kihallgatott többi tanúk vallomásaiból is félreismerhetetlenül kitűnik, hogy a tanú mint gépész a felek egyikének (a felperesnek) alkalmazottja volt, e tanú vallomásának mérlegelésénél a volt alkalmazotti minőséget a fellebbezési bíróság nyilvánvalóan figyelembe vette s ennélfogva e mérlegelés eredménye a felülvizsgálatnak tárgya szintén nem lehet (C. V. 4963/1935.). Annak pedig, hogy a felperes a tanúnak előzetesen megadott felmentést utóbb visszavonta, a tanúvallomás bizonyítékul való felhasználása kérdésében jelentősége nincs és ez szántén nem akadályozza a tanú vallomásának bizonyító adat gyanánt való elfogadását és mérlegelését (C. VII. 3527/1932.). De tütó jogszabály hiányában nem sért jogszabályt a bíróság azzal sem, ha a nem védekező alperesek törvényes képviselőjének vallomását tanúvallomásként mérlegeli (VII. 950.). De figyelembe veheti a bíróság a közhivatalnok elleni fegyelmi ügyben kihallgatott tanúk vallomását is és pedig akkor is, ha a tanúkat a fegyelmi ügyben csak az eskü szentségére figyelmeztették, míg a bíróság előtt a tanúkat a hamis eskü büntetőjogi következményeire is figyelmeztetni kell, mert az ilyen fegyelmi ügyben tett hamis tanúvallomásnak ugyanolyan