Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

112 — Okirati bizonyítás — büntetőjogi következményei tannak, mint a polgári perben tett hamis tanúvallomásnak (IX. 223.). Úgyszintén jogszabálysértés nélkül mérlegelési körébe vonhatja és bizonyítékul elfogadhatja a bíróság a baleseti kártalanítási perben a balesetet okozó gépkocsivezető ellen folyamatban volt bűnügyi nyomozás során kihallgatott tanúknak esküvel meg nem erősített vallomását is (C. I. 2253/1934.), valamint az aJlperes vasutvállalat ellen indított perben a vállalat debreceni üzletvezetősége áltál a baleset után néhány nappal felvett vizsgálati jegyzőkönyv adatait is, mert ezzel a bíróság szabad mérlegelési jogát túl nem lépi (C. I. 2975/1934.). A szabad mérlegelés körébe tartozik azonban annak eldöntése is, hogy a bíróság a kihallgatott tanúk ellentétes vallomásai kjözüil kiknek a vallomását és az ismételten kihallgatott tanúknak egyes részeiben — szavahihetőségük csökkentése nélkül — egymástól 'eltérő vallomása közüli melyiket 'és mennyiben fogadja el valónak (C. I. 2253—1934.) Az ellentmondó vallomások egyikének elfogadása esetében iratellenessé gr ől szó nem lehet, mert a bíróságot csak az a kötelesség terheli, hogy a Pp. 270. §-ában megszabott indokolási kötelességét teljesítse (C. I. 6483/1933.). b) Okirati bizonyítás. A kir. Kúria döntése szerint abban az esetben, ha a — bár egyszerű másolatban, magyar fordításban bemutatott — külföldi bírósági (a berlini országos törvényszéki) ítéletnek sem tartalmát, sem jogérvényességét a felek vitássá nem tették, ez a jogérvényes bírói döntés ennélfogva a peres felek jogvitájában szabálysértés nélkül bizonyítékként elfogadható és mérlegelhető. Közömbös ebből a szempontból, hogy az alperes ennek az Ítéletnek a bizonyítékként való elfogadását azon az alapon sérelmezi, hogy ő abban a perben kellő védeflemről nem gondoskodott és a marasztalás ellen jogorvoslattal sem élt. (VIH. 573.) Más esetben (örökösödési perben) viszont 'kimondta a kir. Kúria, hogy a perbeli helyhatósági bizonyítvány egymagában nemcsak nem bizonyítja a felperes anyjának az örökhagyóval való azonosságát, hanem még arra sem alkalmas, hogy belőle a felperes által szolgáltatott többi bizonyítékokkal való egytoeivetés után az említett személyazonosságra megnyugtató következtetést lehessen vonni, mert az elöljáróság 'a bizonyítvány tartalma szerint az abban fogflaltakat csupán két, meg sem nevezett tanú egybehangzó vallomása álapján igazolta annak feltüntetése nélkül, hogy a tanúk, — kik nyilván esküt sem tettek a vallomásukra — a tudomásukat honnan merítették (VTII. 574.).