Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)

— Indokolás terjedelme — 109 járás, — amennyiben a bíróság asak olyan körülményeknek a külön méltatását mellőzte, amelyekből nem maguknak a per érdemében ügydöntő körülményeknek a valóságára vagy valótlanságára, hanem csak egyes bizonyító eszközök értékére, különösen tanúvallomások hitelt érdemlő voltára vagy annak a hiányára leheitne egyik vagy másik fél álláspontja szerint következtetésit vonni, — csak abban az esetben sérti a bíróság indokolási kötelezettségét, ha a tárgyalásnak vagy a bizonyításnak olyan adata maradt külön méltatás nélkül, amelyből az egyik vagy másik fél által hozzáfűzni kíivánt következtetés szükségszerűen folyik úgy, hogy a kérdéses peradatot csak nyilván helytelen tényteli következtetéssel lehet jelentőség nélkül valónak s ekként a mérlegelésnél figyelmen kívül hagyhatónak tekinteni (VIII. 249.). Mindezekhez képest kimondta pl. a kir. Kúria, hogy a fellebbezési bíróság ítéletének a ténymegállapításokat megokoló tartalmából nyilvánvaló, hogy ez a bíróság a foganatosított bizonyítás eredményét meggyőződése kialakulására elegendőnek tartotta és a Kúria szerint is elegendő volt és így az alperes által felajánlott bizonyítást, mint szükségtelent mellőzte, ha egyébként a bizonyítási indítványok mellőzését külön nem is indokolta (C. II. 2642/1934.). Ilyen esetben tehát az, hogy a szükségtelenné vált további bizonyítás (tanúkihallgatás) mellőzését a bíróság kifejezetten meg nem indokolja, az ítélet feloldását nem vonhatja maga után (C. I. 3674/1935.). Hasonlóképen kimondta a kir. Kúria, hogy ha a felvett bizonyítás a felmerült jogi kérdések, a peres felek által vitatott tényállítások, Maiamint a felek között eldöntendő anyagi érdekek mérvének megfelelt, sőt azokat meghaladta, a felmerült bizonyítékok lényegét a fellebbezési bíróság ítéletében a Pp. 270. §-ának megfelelően tüzetesen mérlegelte, a bizonyítékoknak ennél szélesebb körben való mérlegelése (a bizonyítás egész anyagának és az összes bizonyítékok tüzétes méltatása) sem célszerűnek, sem szükségesnek nem mutatkozik (C. VI. 2193/ 1932.). De kimondta a kir. Kúria azt is, hogy amikor a fellebbezés tartalma szerint az alperes előterjesztette azt a bizonyítási indítványát, (hogy a tanúk kihallgatása vallomásuk aggályossága miatt ismételtessék meg és ha való is az, hogy ezt a kérelmet a fellebbezési bíróság nem teljesítette anélkül, hogy a mellőzést megokolta volna, a Pp. 270. §-4ban foglalt eljárási szabálynak ez a sérelme a felmerült esetben nem oly lényeges, hogy ez a megtámadott ítéletnek akár a feloldását, akár pedig a megjváltoztatását eredményezhetné (VIII. 138.).