Sárffy Andor (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog III. (Budapest, 1937)
102 — Bizonyítási teher — B) Bizonyítási teher. Ha a ibiróság a felivett bizonyítás mérlegelése alapján a. felperesnek, mint bizonyításra kötelezett félnek a kereset megalapozására szolgáló egyik vagy másik tényállítását nem tálálja sem bebizonyítottnakj sem megcáfőltnák, az ekként fennmaradó bizonytalanság a felperes terhére esik. (IX. 222.) A valószínűsítés nem elég, mert a bizonyítástt sikeresnek csak abban az esetben lehet tekinteni, ha az a bíróságot az állított tény valóságáról, illetőleg valótlanságáról a teljes bizonyosság erejével meggyőzte. (IX. 735.) A bizonyítás sikeres vagy sikertelen voltának az elbírálásánál a bíróság megfelelő tárgyi adatok szolgáltatása esetében mérlegelés tárgyává teheti azt is, hogy & bizonyítást egészben vagy részben a bizonyító fél ellenfelének a magatartása hiusította-e meg. Pl. a védekező alperes által vezetett 'könyveknek s az ezek mellékletéül szolgáló számadási okiratoknak a hiányos vagy egyébként aggályos voltát. Viszont abban az esetben, ha a kereseti igény jogalapja megállapítást nyer, az ebből az okból az előző állapot helyreállítása végett az alperes által teljesítendő pénzszolgáltatás összegének a megállapításánál már alkalmazni kell a Pp. 271. §-ának azt a rendelkezését is,, hogy a bíróság az alapjára nézve nem vitás vagy bebizonyított követelésnek birói megállapításától függő mennyiségét, ha a felek részéről ajánlott bizonyítás megnyugtató eredményt nem nyújtott, vagy eredményt előreláthatólag nem igér, minden körülmény figyeüemjbevéfcelével legjobb belátása szerint állapítja meg. Ennél a megállapításnál tehát figyelembe lehet venni olyan körülményeket is, amelyeket az érdekelt félnek az. ellenfél tagadásával szemben bizonyítani nem, hanem csak valószínűvé tennie sikerült, de csak abban az esetben, ha a vonatkozó tényállásnak a bizonyítás rendes szabályai szerint valá tisztába hozatala egyáltalában nem lehetséges és ha emellett olyan tárgyi adatok állanak a bíróság rendelkezésére, amelyekből a követelés mennyisége szempontjából jelentős ténykörülménynek legalább is nagyfokú vaJtószínüségére alaposan és megnyugtatóan lehet következtetést vonni. Ezeknek a feltételeknek a fennállása nélkül a Pp. 271. §-ának az alkalmazásával sem lehet, — az ellenfél által beismert vagy a polgári perrendtartás szabályai szerint általa beismertelek tekintendő és a bebizonyított tényeken feliül, — más körülményeket a követelés mennyiségének a megállapításánál figyelembe venni. (IX.
