Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

74 — Fegyelmi határozatok — Nincsen elzárva tehát a polgári bíróság attól sem, hogy akár a rendőrségen tett, akár a bűnvádi nyomozási eljárás során elhangzott és esküvel meg nem erősített tanúvallomásokat is mérlegelésének körébe ne vonhasson (IV. 1421., — VI. 106., 225.) Minthogy azonban az ilyen tanúvallomások végeredményében perrendszerű bizonyítéknak azért mégsem tekinthetők: az ilyen vallomásoknak a figyelmen kivül hagyását a bíróság külön megindokolni nem köteles. (VI.' 225.) A 49. számú jogegységi döntvény féreérthetetlen rendelkezései szerint mégis kötve van a polgári bíróság a büntetőbíróság döntéséhez és ténymegállapításához olyankor, amikor valamely különleges jogszabálynál fogva a magánjogi igény érvényesítésének jogalapja vagy feltétele a marasztaló büntetőbírói 'Ítélet (VII. 499., — C. VII. 1893—1932.) így az állandó bírói gyakorlat szerint a sajtó útján elkövetett bűncselekmények alapján érvényesített kártérítési igények megitélhetésének előfeltétele az, hogy megelőzően a büntetőbíróság jogerős Ítélettel megállapítsa, hogy a kártérítés alapjául szolgáló cselekmény sajtó útján elkövetett bűntett, vétség vagy kihágás. Ezeknek a büntető ítéleteknek jogerős döntése tehát a polgári perben vita tárgyává többé nem tehető. (IV. 1326., VII. 70.) Ámbár a polgári bíróság a peres ügy előkérdéseként jelentkező közigazgatási természetű hivatalos cselekmények jogszerűségét általában véve önálló elbírálás tárgyává teheti: mészerv hatáskörébe tartozik, úgy ennek törvényes hatáskörében gis állandó a Kúria gyakorlata abban, hogy ha a kérdéses cselekmény jogosságának megállapítása külön közigazgatási meghozott határozatát, — a vonatkozó megállapítás anyagijogi tartalma szempontjából, — a polgári bíróság felül nem bírálhatja és figyelmen kivül nem hagyhatja. így pl. a katonai hatóságoknak egyes katonai személyek fegyverhasználatának jogosságát megállapító határozatai az utóbb eldöntésre kerülő kártérítési perben is irányadók. (VII. 499., — C. VI. 5925— 1931.) c) Fegyelmi határozatok felülbírálása a polgári perben. Ha a munkaadó és az alkalmazott között fennálló szolgálati szerződés vagy szolgálati szabályzat az alkalmazott terhére rótt cselekmény megállapítását és a megfelelő fegyelmi büntetés kiszabását fegyelmi bíróság hatáskörébe utalja,, úgy a rendes bíróság a szabályszerűen alakított és eljárt fegyelmi bíróság által megállapított tények valódiságát, valamint a fegyelmi bíróság által kiszabott fegyelmi büntetés mérvét felül nem vizsgálhatja, hanem csupán azt teheti vizsgálat tárgyává, hogy a fegyelmi határozatot az arra illetékes fegyelmi bíróság szabályszerű eljárás útján hozta-e meg és hogy az alkalmazott