Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

— Külföldi bíróságok ítéletei — 23 ságú felperes, — habár jugoszláv területen lakik is, — per­költségbiztosíték adására nem kötelezhető. (V. 172.) A felperes honossága kérdésének jelentősége van még a valorizációs perekben is, amennyiben az 1928 :XII. t.-c. 32. §-a értelmében külföldi honosságú felperes javára átértékelés­nek csak viszonosság esetében van helye. így pl. a családjogi követelések tekintetében helye van a valorizációnak osztMk állampolgárok javára, minthogy az 54.3. számú osztrák törvény hasonló követelésekre nézve a magyar állampolgárok átértéke­lési igényét is megengedi. Ebből a szempontból nincs jelentő­sége annak sem, hogy az említett osztrák törvény átértékelési igény érvényesítését záros határidőhöz kötötte. (V. 376.) A régi osztrák és magyar koronában keletkezett követe­léseket és tartozásokat tárgyazó perekben egyébként a 9590— 1922. és 3500—1924. M. E. számú rendeleteknek az eljárás fel­függesztésére vonatkozó rendelkezéseit a 2350—1930. M. E. számú rendelet hatályon kivül helyezte. Magyarország és a Csehszlovák köztársaság között ezeknek a kérdéseknek rende­zését az 1930:XVII. t.-c.-be iktatott pénzügyi egyezmény sza­bályozza. (IV. 1934). Amennyiben akár az ilyen régi korona-követelések iránt indított perekben, akár valamely valorizációs perben jogi sze­mély lep fel peres félként, ágy a jogi személy állami hovatar­tozása szempontjából a szóbanforgó jogi személy valóságos székhelye (tényleges működésének központja) irányadó, tekin­tet nélkül arra, hogy pl. kereskedelmi társaságoknál ez a való­ságos székhely a cégjegyzékben szereplő székhellyel nem egye­zik. (VI. 900.) Külföldi híróságok ítéleteinek végrehajtása tekintetében a vonatkozó nemzetközi egyezmények irányadók. Etekintetben Ausztriával szemben pl. a végrehajtási jogsegély kérdését az 1914:XLII. t.-c. szabályozza. A hivatkozott nemzetközi szerző­dés értelmében azonban osztrák polgári peres eljárásban hozott Ítélet alapján végrehajtás elrendelésének csak abban az esetben van helye, ha ez ítélet vagyonjogi igényre vonatkozik. Nincs helye tehát végrehajtás elrendelésének házassági perben hozott költségmarasztaló Ítélet alapján, mert a házasság felbontása státuskérdés és nem vagyonjogi igény, a perköltség pedig já­rulékos természeténél fogva a per főtárgyának a sorsához iga­dozik. (IV. 1359.) Az imént hivatkozott 1914:XLII. t.-c. értelmében a vég­rehajtást szenvedő kifogása következtében a magyar bíróság önállóan és saját hatáskörében köteles elbírálni azt a kérdést, hogy a végrehajtás elrendelésének törvényes előfeltételei fenn­forognak-e. Ilyen esetben a magyar bíróság kötelessége azt a kérdést is elbírálni, hogy az osztrák bíróság ítéletében elfo­gadott illetékességi ok megállapításánál felhozott ténykörül-

Next

/
Oldalképek
Tartalom