Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

— Jogorvoslatok — 183 désében egyedül a telekkönyvi hatóságnak a felekkel közölt végzése veendő irányadóul, mert az érdekelt felek nem kötelezhetők arra, hogy az egyébként helyes végzések tartalmának a telekkönyvben valő helyes keresztülviteléről (foganatosításáról) nyomban meggyőződést szerezzenek és a telekkönyvi foganatosítás helyességét is haladéktalanul ellenőrizzék. Az ekként bekövetkezett foganatosítási hibák helyrehozatala tehát csak abban az esetben tehető függővé az időközben nyilvánkönyvi jogokat szerzett jóhiszemű harmadik személyeknek a hiba kiigazításához vaió hozzájárulástól, amidőn az említett harmadik személyek jogszerzése három éven át meg nem támadtaiott. Ilyen esetben ugyanis jogszabályaink a jóhiszemű harmadik 'személy részére feltétlenül biztosítják a már megszerzett nyilvánkönyvi jogaik védelmét. (V. 725., VII. 1008.) C) Jogorvoslatok. A Tkvi Rtts. 142. §-ának a Ppé. 13. §-a szerint fenntartott rendelkezése értelmében a telekkönyvi végzések ellen a feifolyamodásck minden esetben az elsőfokon eljárt bíróságnál nyújtandók be és a közvetlenül a másod vagy harmadbíróságnái benyújtott felfolyamodások hivatalból visszautasítandók. (VL 845., — C. Pk. V. 5163—1933.) A Tkvi Rtts. 145. §ja értelmében az elsőfokú telekkönyvi hatóság határozatát vagy annak egy részét helybenhagyó másodbírósági végzés vagy annak helybenhagyó része ellen további fejfolyamodásnak helye nincsen. (C. Pk. V. 5849—1932., C. Pk. V. 2533—1933) Ez a szabálv a telekkönyvi hatóság által hozott sorrendi végzések tekintetében is fennáll (C. Pk. V. 440—1932.) Perenkivüli telekkönyvi ügyben hozott végzés indokai éllen a Tkvi Rtts. 145. és 135. §. helyes értelme szerint felfolyamodásnak helye nincsen. (V. 416.) A telekkönyvi hatóság végzése ellen nem élhet felfolyamodással az a fél sem, akinek jogait a felfolyamodással megtámadott bejegyzés nem sérti. (VII. 806.) A 4420—1918. M. E. számú rendelet'4. §-a értelmében a jogszabályba ütköző telekkönyvi bejegyzések ellen közérdekű jogorvoslattal nem minden esetben lehet érni, hanem csak az igazságügyminiszter által rendelettel megállapított esetekben, vagy pedig az igazságügyminiszternek vagy a bíróság felett felügyelet gyakorlásra hivatott más hatóságnak kifejezett felhatalmazásával. Ebből folyik, hogy a kizárólag magánfelet érintő nyilvánkönyvi sérelmet az érdekelt félnek magának kell a törvény szerint rendelkezésére álló rendes jogorvoslati úton elhárítania és a kizárólag a közérdek védelmére létesített kivételes jogorvoslatnak a magánfelet ért sérelem orvoslására való felhasználása nem engedhető meg. (C. Pk. V. 5492—1932.)