Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog II. (Budapest, 1934)

102 — Vesztes fél perköltség fizetése — §.-a alapján, hanem a Pp. 425. és 426. §-nak alkalmazásával külön kell határozni. (VII. 802.) A meUékbeavatkozó által a fél érdekében igényibevett támadó és, védő eszközök folytán keletkezett költségek a per költségeinek fogalma alá esenek és ezeket a mellékbeavatkozó által támogatott fél pervesztessége esetében az ellenféllel szemben nemcsak a támogatott fél, hanem a meUékbeavatkozó is viselni tartozik. Ez a szabály akkor is áll, amikor egyedül a beavatkozó fél élt sikertelen fellebbvitellel. (VI. 499., 543.) Pertársaság esetéhen a perköltség kérdése minden egyes pertársra nézve külön-külön bírálandó el és így pl. az egyik pertárs javára megtérítendő költségek megfizetésére irányuló kötelezés független attól, hogy az ellenfél a többi pertársak javára perköltségben már elmarasztaltatott. Ez a szabály még akkor is áll, ha az összes pertársakat ugyanaz az ügyvéd képviselte is. (V. 1100.) Olyan esetben, amidőn a költségfizetési kötelességre vonatkozólag a bírói határozat sem a pertársak egyetemlegességét, sem pedig a költségviselés arányának kulcsát külön ki nem mondja, ezt a hiányt a végrehajtást elrendelő bíróság sem pótolhatja többé, ilyen esetben tehát az eljárási költség a marasztalt feleket fejenkint egyenlő arányban terheli. (VI. 754.) A perköltség összegszerű megállapításánál általában figyelembe veendő a peres fél érdekeinek célirányos érvényesítésére szükséges tevékenység, (VII. 403.) — mert szükségtelen peres cselekményekért, jgy pl. szükségtelenül halmozott előkészítőiratokért költségmegállapítás nem jár. (V 526.) Az ítélet illetékkiszabása és az illeték viselésének kérdése ítélkezés tárgyává nem tehető, mert ez a kérdés a pénzügyi hatóságok hatáskörébe twitozik. (IV. 1200.) B) A perköltség megítélésénél irányadó általános szempontok. a) A pervesztes fél költségviselési kötelessége. A Pp. 425. §-a értelmében a vesztes fél a nyertes fél költségének megtérítésében általában feltétlenül marasztalandó. Mégis a 6300—1932. M. E. számú rendelet értelmében a gazdaadósok ellen indított perekben, ha az alperes a gazdamoratóriumról szóló rendelet életbelépése után beadott keresetlevélben érvényesített követelést a perfelvételi határnapon nyomban elismeri és kimutatja, hogy a rendeletben meghatározott előfeltételeknek eleget tett, ugy az adóst nem lehet per~ költség megtérítésben elmarasztalni. (B. T. IX. 14.186—1932.)