Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog I. (Budapest, 1931)

— Általános szabályai — 77 köteles akkor, ha a tanú újabb kihallgatását a felek ugyanazon ténykörülményekre vonatkozólag kérik (I. 324.); — mégis nem mellőzhető a tanúkihallgatásnak újabb ténykörülményekre vonat­kozólag kért megismétlése egyedül azon az alapon, hogy a ki­hallgatott tanuk első kihallgatásuk alkalmával is előadhatták volna a bizonyítani kívánt tényállást, ha arról tudomásuk lett volna. A tanuk ugyanis csak arra esküsznek meg, hogy a hoz­zájuk intézett kérdésekre vonatkozó tudomásukat nem hallgatták el, önmaguktól azonban nem kötelesek olyan ténykörülményekre is vallomást tenni, amelyekről nem tudhatják, hogy a netán el­hallgatott ténykörülmények az ügy eldöntésére döntő fontos­sággal bírhatnának (II. 1175. D. T.). A perben kihallgatott tanú esküvel megerősített vallomá­sával szemben nincsen döntő jelentősége annak, hogy a tanú perenkíviil milyen nyilatkozatot tett egyesek előtt és az ilyen nyi­latkozatok a tanúkihallgatás megismétlésére egymagukban nem szolgáltatnak okot (I. 1421. Sz. T.). Tanakihallgatás a felek eskü alatti kihallgatása után is el­rendelhető (C. IV. 3196/1928., IV. 761.). Amidőn a perben kihallgatott egyes tanúk vallomásai nem fedik egymást, vagy amidőn a tanúnak különböző időben tett saját vallomása között is ellentét van, a Pp. 306. §-ának meg­felelően kérdések feltevése által alkalmat kell nyújtani a ta­núknak arra, hogy az ellentéteket megmagyarázhassák és vallo­másaikat kiegészíthessék; az egymással ellentétes vallomást tevő tanúk szembesítése is elrendelhető (C. I. 4432/1926.). A felek által felhívott tanúkat a PJJ. 307. §-a szerint vagy a perbíróság vagy a Pp. 289. §-ában megjelölt esetekben kir küldött vagy megkeresett bíró hallgatja ki és a bírói kihallgatás és a tényállás megállapítása alapjául csak az ekként felvett bizo­nyítás eredménye szolgálhat. Ebből a szempontból tehát jog­szabálysértésnek minősítette a Kúria a fellebbezési bíróságnak azt az eljárását, amellyel a döntő perbeli tényállás megállapí­tásának alapjául a tanúknak a révkapiiányság előtt tett vallomá­sát fogadta el és ezeknek a tanúknak bírói kihallgatását mel­lőzte (IV. 196.). Ugyanezen jogszabály alapján nem lehet mel­lőzni a bűnügyi nyomozás során kihallgatott tanú bírói kihall­gatását, mert a nyomozást nem bíróság teljesíti, annál a felek nin­csenek is jelen, holott a Pp. 279. §. szerint a feleknek a bizo­nyítás felvételénél való megjelenésére módot kell adni (I. 983.). Az 1930: XXXIV. tc. 17. §. a Pp. 289. §-át a következő, rendelkezésekkel egészíti ki: Ha a per tárgyának értéke ezer pengőt meg nem halad, vagy ha valamelyik fél szegénységi jogon pereskedik, a tanút rendszerint lakó­helyén kell kihallgatni. A perbíróság a székhelyén kivül lakó tanúk kihallgatása végett a tanú lakóhelye szerint illetékes járásbíróságot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom