Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog I. (Budapest, 1931)

178 — Tanúvallomás megtagadása — keresi meg. Ha a tanú nem lakik a járásbíróság székhelyén és csak egyszerű tényeknek, különösen aláírás valódiságának bizonyítása végett kell őt kihallgatni, a perbíróság a tanú lakóhelyének községi bíró-ságát is megkeresheti, amely ebben az esetben a Pp. 313. §-ának a megkeresett bíróra vonatkozó rendelkezései szerint jár el, ehhez képest -a tanút meg is esketheti, azonban ellene kényszerítő intézkedéseket -(pénzbüntetés, letartóztatás) nem alkalmazhat, hanem, ha ilyenek alkalmazására szükség van, ebből a célból a perbírósághoz fordul. A perbíróság az előbbi bekezdés esetében is maga elé idézheti a székhelyén kivül lakó tanút, ha ezt különös okból szükségesnek -tartja vagy ha valamelyik fél az ezzel járó költségtöbbletet magára vállalja és a tanúkihallgatás költségét a bíróság által meghatározott • összegben előlegezi. B) Tanuként ki nem hallgatható személyek. — Tanúvallomások megtagadása. A mellékbeavatkozó a Pp. 88. §-a értelmében jogosítva -van ugyan a fél érdekében megtehető minden cselekményt véghez venni, de azért peres félnek nem tekinthető, amiből következik, hogy a mellékbeavatkozó a perben nem félként, hanem tanúként hallgatandó ki (II. 14.). A félként perbevont közkereseti társaság tagjának valloi^mása csak mint a peres "fél vallomása mérlegelhető (IV. 407.), kivéve, ha a kihallgatott társasági tag a társaságból már kilépett. Ilyen esetben azonban a kilépett társasági tag esetleges -^érdekeltsége tanúvallomásának mérlegelésénél megfelelően figyelembe veendő (II. 1530.). Bár a Pp. 374. §• alapján kialakult bírói gyakorlat szerint a jogi személy törvényes képviselője nem tanúként, hanem félként hallgatandó ki (I. 789-)> mégis a Pp. 374. §-a értelmében a bíróság a per körülményeihez képest belátása szerint ítélheti meg, hogy a jogi személy képviselői közül egyet vagy többet félként, avagy tanuként óhajt-e kihallgatni (III. 12.). Nincs tehát perjogi akadálya annak sem, hogy valamely részvénytársaság igazgatója mint tanú hallgattassék ki (III. 752., III. 1082. D .T.), különösen nincs akadálya akkor, ha a kihallgatott tanú a perbevont részvénytársaságnak csak régebben volt igazgatója (I. 789.). A részvénytársasági igazgatónak tanúként -és nem félként történt kihallgatása egyébként a peres felekre nézve azért sem lehet sérelmes, mert a tanúvallomás bizonyítási -értéke amúgyis a bírói mérlegelésnek tárgya (C. II. 8003/1927.). Az ügyfele helyett eljáró ügyvéd nem tekinthető peres félnek és nem hallgatható ki ily minőségben akkor sem, ha az •ügyfele helyett elvégzett ténykedésről tesz vallomást. Az ügy-