Markos Olivér - Vincenti Gusztáv (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Polgári eljárási jog I. (Budapest, 1931)

76 — Tanúbizo nyitás — illető külön indokolás elmulasztását akkor, amidőn a fellebbezési bíróság a tényállást a már felvett bizonyítással is megállapíthatónak találta (C. V. 8648/1926.). — A bíróságnak ez az indokolási kötelessége különben sem terjed odáig, hogy a mellőzött bizonyítékokat és tanukat egyenként és névszerint is felsorolja (IV. 955.). IX. FEJEZET. Tanúk. A) A tanubizonyitás általános szabályai. Amint arra már fentebb is rámutattunk, a Pp. 286. §-a szerint arniak a félnek, aki tanúval akar bizonyítani, a tanúval bizonyítandó tényeket meg kell jelölnie (IV. 136), ha pedig a bíróságnak a bizonyítandó ténykörülmények közelebbi megjelölése iránt a félhez intézett kérdése sem vezet sikerre, úgy a tanúkihallgatás elrendelése mellőzhető (I. 676., 677., III. 892., IV. 809.). _ Nincsen azonban olyan perjogi szabály, hogy a felperes keresetéből elállottnak lenne tekintendő abban az esetben, ha a bíróság felhívása után sem jelöli meg azt, hogy a általa kihallgatni kért tanúkkal mily tényeket kíván bizonyítani (II. 1174., D. T.). A Pp. 288. '§. értelmében a bíróság a tényállás felderítése végett hivatalból is rendelhet tanúkihallgatást (IV. 435.). Tanubizonyításnak a Pp. 316. és 317. <§}-ainak kifejezett rendelkezései alapján úgy közokirattal, mint magánokirattal szemben is helye van (C. II. 7830/1928.) és bár a Pp. 330. ]§. szerint a bíróság az okirattal bizonyítható ténykörülmények tekintetében egyéb bizonyítást mellőzhet, mégis ez a rendelkezés csak jogot ad a bíróságnak az egyéb bizonyítás mellőzésére, de okirati bizonyítás esetében sem zárja el attól, hogy meggyőződését nem okirati, hanem egyéb bizonyítékokra fektethesse (III. 550.). A Pp. 298. §-ának 3. pontja szerint ugyan közszolgálatban álló egyén nem hallgatható ki tanúként oly körülményekre vonatkozólag, amely közokirattal bizonyítható, mégis a Kúria az idé2ett törvényhely alapján megengedettnek tekintette pl. a közszolgálatban álló egyénnek tanuként történt kihallgatását akkor, amidőn a földreform során felvett épületleltárt nem lehetett beszerezni és így a perben vitássá vált leltári adatok másképen nem lettek volna bizonyíthatók (III. 419.). A már foganatosított tanúkihallgatás megismétlését a. bíróság mellőzheti (I. 944.), sőt ezen intézkedését indokolni sem