Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)

78 Nyugdíj nak megállapítása iránt tehát, hogy a feleséget a férje után a munkaadóval szemben özvegyi nyugdíj fogja megilletni, a munkavállaló férj életbenléte alatt kereset nem indítható. (H. T. 1941. 143. old.) Az elhunyt ügyvéd különélő feleségét az 1934:XXIII. tc. 20. § 4. bekezdése értelmében özvegyi ellátás csak akkor illeti, ha a férj a nő eltartására a törvénynél fogva köteles volt. Minthogy a felek különéltek, a házonkívüli tartás a nőt csak akkor illeti, ha a házas együttélés kizárólag a férj vagy hozzátartozói hibájából vált lehetetlenné. Ha a különélésben a nő is hibás, az özvegyi nyugdíj nem illeti. Kivétel az, ha a férj a nőnek megbocsátott, amely esetben a különélésbon hibás nő is követelhet a férjétől tartást s így az özvegyi nyugdíj ez esetben megilleti. (XV. 996.) A 11.610/1939. M. E. sz. rend. 6. §-a kimondja, hogy ha a vállalat az 1939:IV. tc. rendelkezései következtében olyan alkalmazottat bocsát el szolgálatából, akinek a vállalattól nyugdíjra van igénye, az alkalmazottat a nyugdíj a felmondás napját követő hónap 1. napjától illeti meg és az ilyen alkalmazott részére az őt megillető nyugdíjjárandóságon felül felmondási időre eső járandóságot nem lehet megállapítani. Helyes magyarázat szerint e rendelkezés csak arra az esetre vonatkozik, ha a munkaadó az alkalmazottat a felmondással egyidejűleg a szolgálatból tényleg el is bocsátotta, míg abban az esetben, ha az alkalmazott a felmondási időt szolgálatban kitölti, a felmondási idő alatt őt rendes járandóságai illetik meg. Nyugdíj ugyanis az alkalmazottat csak a szolgálati jogviszony megszűnése után illeti, márpedig a szolgálati jogviszony megszűnéséről nem lehet szó mindaddig, míg a vállalat az alkalmazott szolgálatára igényt tart. Ha tehát a munkaadó a zsidó alkalmazottat a felmondás után szolgálatából nem bocsátotta el, hanem csupán további intézkedésig szabadságolta, úgy a felmondási idő alatt a munkavállalót rendes illetményei illetik, mert a szabadságolás nem a szolgálati viszony megszüntetését, hanem annak fenntartásával csupán az alkalmazottnak a szolgálat teljesítése alól való időleges felmentését jelenti. (XV. 272.)