Markos Olivér - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog V. (Budapest, 1943)

136 Szolgálati viszony részvénytársaságnál évre megújított szerződéssel átvette a társaság ügyvezeté­sét és vállalkozott alperesi részvénytársaság ügyeinek oly felelősséggel való vezetésére, mint egy ügyvezető igazgató. A felperes felmondási és végkielégítési járandóságot köve­tel. A kir. Kúria megállapítja: az rt. ügyeit a K. T. 182. §-a értelmében intéző igazgatóság tagjai megbízottai a társa­ságnak, akiknek igazgatói működésére, az ügyvitel és kép­viselet körében végzett teendőire a megbízás általános szabályai alkalmazandók. Ezekkel a teendőkkel a K. T. 193. §-a értelmében más meghatalmazottak vagy a társaság hivatalnokai is megbízhatók. Az igazgatóság azonban az ügyviteli teendők egy részét, az ügyvezetést, vagy az ügy­vivői utasítások végrehajtását valamelyik tagjára is reá­ruházhatja, és pedig a jogviszony természete szerint meg­bízási vagy szolgálati szerződéssel. A felperesnek 1926—1930. években kifejtett különleges — az ügyvezetést ellenőrző és felülbíráló — működése ter­mészeténél fogva nem esett kívül az igazgatósági feladat­körön és nem minősíthető csupán az ügyvivői utasítások végrehajtására szorítkozó és függési viszonyban végzendő oly tevékenységnek, amelyet tisztviselőkre szokás bízni. E tevékenységet tehát a felperes, mint igazgatósági tag és alelnök részére kijelölt oly külön munkakörnek kell tekin teni, amelyet felperes — a szolgálati alkalmazás világos célzata és annak világos ismérvei hiányában — az igazga­tóság megbízása alapján látott el külön ellenszolgálta­tásért. Az 1931. évtől kezdve azonban felperesnek fent körülírt, teljes elfoglaltságot jelentő új ügyvezetői munka­köre már kívül esett egy-egy igazgatósági tag munkájá­nak szokásos méretein és olyan természetű volt, amelyet a részvénytársaságok általában alkalmazottakkal szoktak végeztetni. Felperes tevékenysége tehát az 1931. évig a megbízás, 1931-től kezdve a szolgálati jogviszony körébe esik. A szolgálati jogviszonynak ugyanis lényeges ismérve az, hogy a munkavállaló tevékenységét vagy annak egy részét a munkaadó részére a háztartása, gazdasága, vagy üzlete körében teljesítendő szolgálatokra ellenérték mellett függési viszonyban tartós folytonossággal lekösse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom