Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog III. (Budapest, 1937)

70 — Szolgálati viszony — Ha alperes a szolgálati év hátralévő részére a nyugdíj öszszegét jóval meghaladó kegydíjat állapított meg felperes részére, amelynek fizetésére semmiféle jogszabály nem kötelezte, jogosítva volt ezen juttatást attól függővé tenni, hogy felperes az ő nyugdíjmegállapítását elíogadja-e vagy sem. E kikötés nem kizsákmányoló jellegű s nem ütközik a jó erkölcsökbe. (C. II. 4006^ 934.) Nem forog fenn kényszer s e címen nem hatálytalanítható a nyugdíjról történt lemondás, ha a munkaadó munkavállaló felmondási illetményeit és végkielégítését csak úgy volt hajlandó kifizetni, ha a nyugdíjról lemondó nyilatkozatot aláírja, mert a munkavállalónak a törvény rendes útja rendelkezésre állott s munkaadó ezen követelése a szabad elhatározási képességet kizáró kényszernek nem tekinthető. (X. 413.) A bányatárspénztárak az 1854. évi ált. bányatörvény 210— 213. §-ai alapján kötelezően létesített, önkormányzati joggal és önállósággal felruházott intézmények, a munkaadótól függetlenek, működésük a bánya törvény végrehajtási szabályainak 103. §-a értelmében közhatósági ellenőrzés alatt áll és azok kötelezettségeiért — a birói gyakorlat szerint — a bányavállalat felelősséggel nem tartozik. A bányatársláda kötelezettségének a munkaadóra való átszállásáról tehát csak akkor lehetne szó, ha a munkaadó akár kifejezett megállapodással, akár tényeiben és eljárásában megnyilvánult elhatározással egvenesen magára vállalta volna. (K. J. 1935. 146. old.) Az alperes által a felperes szolgálati magatartásáról a biztosítási intézetek országos szövetsége részére adott az a közlés, hogy a felperes az intézetet megkárosította s mint kifogásolt üzletszerzőnek a neve az összes társaságok körében leközlendő. — még abban az esetben is jogellenes volt, ha a munkaadó egyébként jogosítva volna is rokonszakmabeli más munkaadónak a nála be nem vált alkalmazottja magaviseletéről és képességeiről hátrányos és kedvezőtlen felvilágosítást adni. A felperesnek az a magatartása ugyanis, hogy a próbaidő első két hetében biztosítási ajánlatok megszerzésével a felvett és előre esedékes csekély 60 pengő járandóságot ledolgozni nem tudta, a jelenlegi nehéz üzletszerzési viszonyok között nem meríti ki a munkaadó megkárosításának a fogalmát, amely a munkavállaló szándékos károsító cselekményét vagy vétkes gondatlanságát tételezi fel. (II. 3131/1935.) Nem tekinthető törvényellenesnek az olyan külön szolgálati szerződés, amelyben a már nyugállományban levő volt alkalmazott előre kijelenti, hogy újabb szolgálata egész tartama alatt ideiglenes alkalmazott marad, 14 napi felmondással elbocsátható és új szolgálata nem biztosít nyugdíjat. (K. J. 1936. 29. old.)