Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog II. (Budapest, 1933)

— Mérleg — 91 Nem sérti a mérleg felállítására vonatkozó rendelkezéseket az a közgyűlési határozat, amely későlbb bebajthatónak bizonyult követeléseknek behajthatatlanság címén való leírását rendelte el. Igaz ugyan, hogy a 199 §. 5-ik pontja előírja, hogy a kétes követelések valószínű éritékük szerint veendők számba, a behajthatatlanok pedig lejegyzéndők, azonban a vagyontárgyaik értékelése, a követelések jogi érvényesíthetőségének, továbbá a behajthatóságának előzetes megítélése csak tág körű szabad mérliegelés alapján lehetséges. A fenti esetet tehát egyedül abban az esetben lehet törvényséritőnek tekinteni, ha a mérlegelés nyilvánvalóan a jogi és gazdiasági belyztetnek, valamint az észszerűségnlek figyelmen kívül hagyása mellett, tehát a rendes kerskedő gondosságával össze nem egyeztethető módon történt. (V. 727.) Az 1924. évi remuneráció csak az 1924. évi nyereségmegállapító jellegű zárómérleg, nem pedig az 1925. évi vagyonmegállapító jellegű aranymérleg alapján volt megállapítható. (K. J 1933. 12. oldal.) Az elveszett vagyonrészeket a mérlegben meglevőnek feltüntetni akkor siemi lehet, ha a közgyűlés oly határozatot hoz, hogy a vagyonának rovására lebonyolított ügyletéket sajátjának nem fogadja el. (H. D. 1933. 76. old.) A r. t. igazgatósága a vállalat ingatlanának értekét a pénzügyi hatóságok által a nyers házbérjövedelem alapján kiszámított érték figyelembevételével állapította meg s a közgyűlés ezt az értőket fogadta el. A részvényes ezzel szemben a szakértők által megállapított telekérték és építési érték figyelembe vételével kivánjja az ingatlan értékét megállapítani. A G. a közgyűlés által elfogadott értéket fogadja el, mert a közgyűlés az észszerű számítási lehetőségiek korlátai között szabadon mérlegelheti a vagyontárgyak értékelésének megfelelő voltát. (VII. 46.) A mérleg végén a nyereség vagy veszteség mindig külön kMeendő. (VI. 990.) Nem kifogásolható, hogy az 1927. év elején megszűnt üzemiét a r. t. az 1925. és 1926. évi mérlegben 1 pengővel értékelte. A vállalatnak előre kellett látnia az üzemének rövidesen bekövetkező kényszerű megszűnését és annak köVetkezanényeit és így a megelőző 2 évben e tényezővel való számolás a mérleg megállapításánál nem kifogásolható. Nem jön számba e tekintetben, hogy a Pk. az üzem fenntarthatását feltételezve — mennyire éritékelte azlt. Az is közömböls, hogy az üzem megszűnésekor az üzemhez tartozott egynémely gépfet minő árban értékesítettek, mert egyies kiszlakított vagyontótelek semmi támpontot sem nyújtanak a tekintetben, hogy az üzem az aktiv és passzív tételek egybevetésével milyen értéket képvisel. (VII.