Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog II. (Budapest, 1933)

— Szolgálati jogviszony általában — 31 viszonyból ered. Ilyenként minősül a munkaadónak az a kára, amelyet az alkalmazott szolgálati kötelességeinek; vétkes^ megszegésével okozott (VII. 32.); e beszámítást nem zárja ki azon körülmény, hogy az alkalmazott a gyümölcsöző kihelyezés céljából reábízott tőkéknek gondatlan és kellő fedezet nélküli kikölcsönzéséből előállott veszteségért készfizetői kezességgel is tartozott, mert ez a külön felelősség a beszámíthatóság jogalapján, vagyis azon mit sem változtat, hogy a munkaadó károsodása a szolgálati kötelesség 'elmulasztásából, megszegéséből származott. (IV. 1378.) A beszámítás fenti szabálya megszorítást szenved a munkabérnek a végrehajtás alól mentes részére vonatkozóan. Itt ugyanis csak az ugyanazon jogalapból eredő követelést lehet beszámítani. (VII. 32.) Az a körülmény, hogy a szolgálati járandóság az alkalmazott és hozzátartozói megélhetésére szolgál, még az ellenkövetelés beszámítását feltétlenül és korlátozás nélkül nem zárja ki. (K. J. 1932. 78. old.) A beszámítás joghatálya az általános elvekhez igazodik. A beszámítási nyilatkozat visszahat arra az időpontra, amelyben a követelések kölcsönösen beszámíthatókká váltak. Ennek következtében ez időponttól megszűnik a követelések kamatozása s megszűnnek a késedelem hatásai. A beszámíthatóság időpontja után lejáró kamat, kötbér és kár nem követelhető. (VII. 32.) Annak a kereseti igénye elbírálásánál, akit nem szolgálati szerződéssel, hanem balesetből kifolyóan kötött egyezség alapján és kártérítés fejében alkalmaztak, nem a szolgálati szerződésre, hanem a kártérítésre vonatkozó szabályok az irányadók. (H. D. 1933. 69. old.) Nem képez kényszert az, hogy a munkaadó megfenyegette az alkalmazottat azzal, hogy a nyilatkozat megtagadása esetén illetményeit nem fizeti ki, mert kényszert megállapító fenyegetés akkor forog fenn, ha fontos érdek káros megsértésének közvetlen kilátásba helyezése akként történik, hogy ezáltal alapos félelem támad a fenyegetettben aziránt, hogy amennyiben a jogügyletet meg nem köti, a fenyegetéssel kilátásba helyezett veszély tényleg bekövetkezik. Amikor tehát a fenyegetett részére a törvény rendes útja nyitva állott, hogy illetményei megfizetésére a munkaadót kényszerítse, akkor a kényszerhelyzet nem volt olyan, amely a munkavállalót a jogsegély igénybevételétől megfosztotta volna. (VI. 987.) Hasonlóképen nem kényszerhelyzet az, ha az alkalmazott lemondó nyilatkozata aláírása idején szorult anyagi helyzetben, pénz nélkül volt, formálisan éhezett, a lakása bérét sem tudta kifizetni s emiatt kilakoltatással fenyegették. Ez esetben a kényszerhelyzetet kizárja, hogy arról a munkaadó nem tudott s még kevésbe használta ki ezt a hely-