Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

94 — Részvénytársaság — eredményében a részvényes ellenőrzési jogának ily értelmezése mellett, az gyakorlati értékkel nem bír. Az alábbi határozat végső következtetésében teljesen megegyezik az előbbivel. Két helyes tételből: a mérleg felállítására vonatkozó 199. §-ból s a többségi akarat elvének kizárólagos szabályából vonja le — szerintünk helytelenül — azt az elvet, hogy az üzletkezelés ellenőrzése nem részvényesi, hanem többségi jog. Az ítélet logikai hibáját ott véljük, hogy az üzletkezelés ellenőrzése felvilágosítások bekívánása útján részvényesi jog, ellenben a megtörtént felvilágosítás után a számadások elvagy el nem fogadása már a részvényesek összességének joga: Az évi nyereség, vagy veszteség a K. T. 195. §-a 6. pontjához képest a mérleg cselekvő és szenvedő állapotának összehasonlítása eredményekép áll elő. Ez eredményre tehát csupán a mérleg cselekvő és szenvedő tételének alakulása — nem pedig az eredményszámla egyenleg tételeinek levezetése — gyakorol befolyást. Ekkép, ha fel is deríttetnék az, hogy a nyereség- és veszteségszámla »gyártási« egyenleg tétele mekkora bruttó bevételnek milynemű és csoportonként mekkora Összegű káiadád tételekkel való egybevetéséből áti eő ez a méreg eredményén nem változtatna, hanem csupán az üzletkezelés megítélésére szolgáltathatna támpontot. Ehhez képest figyelemmel arra, hogy a társasági üzletkezelésnek a közgyűlésen való ellenőrzése a részvényesek összességének a joga, amely a részvényes által csak mint ezen összesség tényezőjekép gyakorolható, kétségen kívül áll, hogy a részvényes ebben a tekintetben a törvény és alapszabályok korlátai közt alá van vetve a többség akaratának. Minthogy pedig sem a törvény, sem az alapszabályok nem szabják elő az évi számadásokat, illetően az azokba felveendő számlavégeredményekre nézve a felperesek által kivánt részletezést, ennéi•fogva a közgyűlés azzal, hogy a felperesek indítványa elvetésével nem látta szükségesnek a gyártási számlaegyenleg levezetésére és kimutatására szolgáló bevételi és kiadási tételek feltárását, hanem az eredményszámla tekintetében enélkül határozott, sem a törvényt, sem az alapszabályokat meg nem sértette (III. 960.). Indokoltnak találta a Kúria a közgyűlés elé terjesztett azt a kérelmet, hogy »adósok és árúk« ne egy tételben vonassanak össze, hanem e két vagyontárgy küiön-küiön értékeltessék (P. IV. 4331/1927.). Az év folyamán történő ujabb beszerzések és beruházások értéke a mérlegbe a K. T. 199. §. 1. p-ja rendelkezésének megfelelően veendő fel. Ehhez képest helyt adott a Kúria a közgy. határozat megsemmisítése iránti keresetnek, mikor az épületeket és gépeket 1 pengővel állították a mérlegbe, noha 4,000 P erejéig az év folyamán "uj beruházás történt (III. 959.).