Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

— Kényszeregyezség — 209 vagyis a követelés fennállásának és összegének kérdése. Ezért a magy. kir. Kúria — noha a jelen per az egyességi eljárás megindításánál korábban indíttatott és a felperes marasztalást kért — a követelés ezúttal végleg elbírálható részének csak valódiságát állapította meg és kimondotta, hogy egyebekben az egyesség az irányadó. Az ilyen értelmű döntést az is indokolja, hogy az egyezség végrehajtására általában, tehát az egyes hitelezők javára szóló végrehajtási lépések elrendelésére is elsősorban a kény szeregyezség ügyében eljáró bíróság van hívatva, már pedig fizetésre kötelező (marasztaló) ítélet esetében az egyezség részleges végrehajtása szükség nélkül vonatnék el az egyezségben eljárt bíróság elől, holott ennek a feladata megítélni azt, hogy a hitelezőt az egyezség értelmében minő eszközök illetik meg a követelés behajtása érdekében és hogy általában az adós magatartása — ugyancsak az egyezség értelmében — minő következményeket vonhat maga után. Ehhez képest a felek között vitás ama kérdésekben is, hogy a felperest a tőke után az eljárás megindításáig terjedő időre milyen magas kamat illeti meg, valamint, hogy minő értékű kamat vagy késedelmi kártérítés és mikortól fogva jár a részletek után, továbbá, hogy az alperesek a részletfizetési kedvezményt elvesztették-e vagy sem, a kényszeregyezséget jóváhagyó bíróságnak kell az egyezség értelmében és az egyezségi eljárást szabályozó különleges rendelkezésekhez képest a végrehajtás során döntenie (IV. 674.). Azonban: A végrehajtási kérelemnek a jogerős bírói ítélet alapján való elrendelése meg nem tagadható ,mert a R.-ben nincs oly intézkedés, mely szerint a k. e. befejezése után a jogerős bírói ítélet alapján a végrehajtás nem rendelhető el (K. Pk. V. 1081/1927.). A K. e. a kényszeregyezségi eljárás alatti perfolytatás kérdését nem rendezi. A K. e. 93. §. III. bekezdése is csak annyit mond, hogy ha a hitelező a kifogásolt követelés megállapítása végett a Pp. 130. §-a alapján pert tesz folyamatba, a keresetet az idézett §. feltétele nélkül is megindíthatja. Ebből azonban annyi mégis következtethető, hogy a rendeletalkotó csak a kifogásolt követelés peres úton való megállapítását, azaz ennek sem a behajtását tartotta létjogosultsággal bírónak: mig a nem kifogásolt követelésre nézve a perfolytatás felesleges voltára gondolt. Ezért a kényszeregyezség alatti perfolytatás költsége a felperest terheli, ha a per alatt az egyezség létrejön s emiatt a keresetet elutasítja a bíróság. A Pp. 425. §. I. bek.-e is kimondja, hogy csak a jog célirányos érvényesítésére szükségesnek ítélt költségben való marasztalásnak van helye. Ámde attól kezdve, hogy a felperes tudomást nyer a kényszeregyezségi 'eljárás folytatásáról a per folytatása már nem célirányos; azt tehát már csak a költségviselés veszélyének a terhével folytathatja arra az Dr. Nagy Dezső Bálint és Dr. Huppert Leó : Döntvénytár Hiteljog 14