Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

206 — Végrehajtás k. e.-i adós ellen — delkezés, amely szerint ez a már meglévő jog a 6340/1927. M. E. sz. rend. 2. §-aban foglalt tilalommal szemben az egyezségi eljárás megindítása után ujabb joggal: a követelés behajtására irányuló joggal bővíthető lenne (Pécsi Tábla P. IV. 1590/1929.; .messzebbmenő kúriai álláspontot L »külön kie.égítésre jogosított hitelező« c. fej.-ben. A 6340/1927. M. E. sz. rend. e.ő.ti a végrehajtást megengedő gyakorlatra, 1. I. 484.). E végrehajtási tilalom az egyezség befejezetté nyilvánításának, — s nem a befejezetté nyilvánítás közzétételének napján szűnik meg (I. 698. Ugyanígy bizt. végrehajtásra III. 554.). A R. 93. !§. 1. bek.-nek megfelelően előterjesztett kérelem alapján, miután e törvényhely megszorítást nem tartalmaz, kielégítési végrehajtásnak van helye a külön kielégítési joggal bíró hitelezők javára is. A debreceni Tábla egy esetben (III. 1090.) a bejelentett s jelzálogjoggal biztosított követelés erejéig a jeljelzálogjoggal biztosított ingatlanokra elrendelte a végrehajtást, ellenben adós egyéb vagyonára ugyané követelés erejéig nem. A határozatból nem tűnik ki, hogy aa Tábla álláspontja szerint az ingatlanból ki nem kerülő rész erejéig quotálisan felel-e az egyéb vagyon? Nézetünk szerint kétségtelenül. Az egyidejűleg fennálló quotális és kü'ön kielégítésre jogot adó követelés esetén a hitelező a külön kielégítésre jogot adó követelés fizetésének elmulasztása okából erre végrehajtást kérhet, de a pontosan fizetett quotális követelés felélesztéséhez -nincs joga (II. 1196.). Magábavéve a kényszeregyezségi e'járás annak igazolására nem elég, hogy adóson a követelés behajthatatlanná vált (II. 1021.). A gyakorlat az eljárás folyamatban létét a veszély igazolására elfogadja. Az O. K. H.-t követelésére nézve a k. e.-ben előnyös kielégítési jog illeti meg. Nem változtat ezen az sem, ha az adós .a követelés keletkezése időpontjában nem volt szövetkezeti tag; s nem érinti a követelés ezen előnyös jellegét az sem, hogy az 1898: XXIII. t.-c. 23. §.-a értelmében csak oly hitelezőkkel szemben illeti törvényes elsőbbség a szövetkezetet, kiknek követelése az adós követelése után keletkezett (II. 321.). Minthogy az 1410/1926. M. E. sz. rend. 52. §. 2. bek.-nek, valamint a 69. §. 2. és 3. bek.-ében foglaltaknak együttes értelmezése szerint az a hitelező, aki a bejelentésében elmulasztotta azt a kötelező bejelentést megtenni, hogy követelését a külön kielégítési jog előreláthatólag mekkora összeg erejéig fedezi >és a szavazásnál is egész követelése erejéig vesz részt, ugy tekintendő, mint aki külön kielégítési jogáról lemondott és a többi a szavazásban részt vett és a megkötendő egyezség hatályát viselő hitelezővel kíván egyenlő jogokat szerezni: megtagadta tehát , a debreceni Tábla annak a hitelezőnek külön kielégítési joga gya-