Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

168 — A biztosítási díj — teti fel számszerű összegben, mert a »normális díjtétek kifejezés a biztosítót megillető biztosítási díj nagyságát meghatározza (III. 410.). Az 1927 :X. tc. 5. §-a szerint a biztosító — és pedig a K. T. 487. §-ában szabályozott egy évi elévülési időre tekintettel a saját érdekében az esedékességtől számított egy éven belül — •»kütele5« a kötelezettet a díjfizetésre felhívni. Ámde az említett jogszabály helyes értelmezése szerint e kötelezettsége csak annyiban áll fenn, amennyiben az esedékes időszaki díjhoz igényt formál. Vagyis a felhívás elmaradása az időszaki díjról való lemondást jelenti és egyedüli jogi következménye az illető időszak díjának elvesztése, de messzebbmenő, nevezetesen a szerződést megszüntető következménye nincs, annál is kevésbé, .minthogy a díjfizetés elmulasztásának a K. T. 485. §. 4. pontjában megállapított, a szerződés hatály vesztését előidéző automatikus hatása megszűnt. Ily módon tehát a több évre kötött kárbiztosítási szerződés a visszatérő időszakokban esedékes biztosítási díj igényelése és érvényesítése nélkül is fennállhat (III. 969. Bp. Tvszk.). A biztosítási díj mellett mellékilletmény kikötését tiltó jogszabály nincs, miért is a biztosítási szerződésnek a biztosító által a lejárat előtti megszüntetése esetében kártérítésképen nemcsak a megadott tartamengedmény, hanem az ennek összege után elengedett mellékilletmények is megtérítendők a biztosítónak (III. 1471, IV. 548.). A biztosítási szerződés felmondása csupán a folyó biztosítási időszak végével szünteti meg a biztosítóval szemben a biztosítás hatályát. Ennek folytán a biztosítás a tömeggond nők jelmondása dacára a csődnyitás után is hatályban áll, vagyis olyannak tekintendő, mintha azt a tömeggondnok átvette volna, amennyiben a biztosítási időszak vége a felmondás idejével nem esik össze. A felmondás után lejárt biztosítási díjak tehát a Cst. 48. §. 2. pontja alá eső tömegtartozásnak minősítendők (III. 1472.). A vagyonkezelő zárgondnoktól azonban a zárlatot szenvedőt terhelő biztosítási díjak nem követelhetők (C. VII. 5435/1928. K. J. 1929. 215.). A biztosító a K. T. 487. §-ában lefektetett elévülési szabálylyal szemben nem hivatkozhatik arra, hogy ő a biztosítottal a különféle biztosításokból folyóan felmerült követelések és tartozások tekintetében folyószámla viszonyban volt s minthogy a Keresetben követelt biztosítási díjakat a folyószámlába felvette és erről az alperest értesítette, a folyószámla lezárásával megszűnt a biztosítási díjnak ebbeli jellege, amennyiben a biztosító nem folyószámla egyenleget, hanem az elévülési határidőn kívül eső időben lejárt biztosítási díjakat perel és így nem hivatkoz-