Nagy Dezső Bálint - Huppert Leó (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Hiteljog I. (Budapest, 1930)

— Kamat — 123 mában nem állott be változás (II. 352. C. IV. 2993/1926. K. J. 1927. 55-); az előbbi okon kívül azért is, mert a főkövetelés tiltott ügylet hatálytalanítása folytán az előbbi állapotba való visszahelyezés címén megítélt összeg volt (II. 528.); mert a főkövetelés termény szolgáltatásra irányult, a pénzérték állandósulása óta követett bírói gyakorlatra és a 34. számú jogegységi döntvényre való hivatkozással (II. 1094.); mert a tartozás külföldi pénznemre szólt, amikor is kárkamat megítélésnek nincs helye, ha az ítélet a késedelmi kamatot a tőketartozásra irányadó külföldi pénznemben fejezi ki (II. 708. C. VII. 1155/1928. K. J. 1929. 82.). Ha a felperes a pergátló kifogásnak helyiadás után a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt a keresetet újból benyújtja, a perindítás magánjogi hatálya fennmaradván, a kamatot nem az ujabb, hanem az előző kereset beadásától kell megítélni (II. 742.). Kártérítés esetén a követelés a kártevés idején születik meg, ezért innét számítandó a késedelmi kamat is és nem a kereset megindítása napjától (C. IV. 6382/1926. H. T. 1928. 99.). * A Kúria a kamatkérdésekben uralkodó ellentéteket a következő jogegységi döntvényekkel kivánta tisztázni: 33. sz. döntvény: Az 1923:XXX1X. tc. 2. §-ának első bekezdése szerint járó magasabb kártérítést olyan pénztartozás után is meg lehet állapítani, amelynek keletkezése óta a pénz értéke számbavehető módon már nem csökkent (II. 510. P. H. T. 760.). 34. sz. döntvény: Ha a késedelmes adós pénztartozását akár bírói ítélet, akár szerződés alapján átértékelt (valorizált) összegben köteles fizetni, ebben az esetben az 1923.XXXIX. tc. 3. §-a, illetve az 1925: XXXVII. tc. értelmében a késedelem idejére az 1923.XXXIX. tc. 2. §-ának második bekezdésében meghatározott mérsékelt összegű kártérítés jár, amelyet a bíróság a törvényes késedelmi kamat mértékéig is leszállíthat (II. 511. P. H. T. 761.). 35. sz. döntvény: Az 1923.XXXIX. és az 1925.XXXVII. tc-ek nem érintik az 1877:V III. tc-nek a kamatláb magasságát meghatározó rendelkezéseit. Ehhez képest a bíróság az 1877. VIII. tc. 9. §-a alá.