Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)
Előszó. Nehéz, lelket marcangoló, de csodálatosan felemelő a bíró, különösen a büntetőbíró hivatása: ítéletet mondani mások felett! Roppant felelősség! Végtelenül érzékeny lelkiismeretet feltételez. Hiszen az ítélet az egyént életétől megfoszthatja, a vádlott szabadságát az évek hosszú sorára korlátozhatja s azt vagyoni joghátránnyal: pénzbüntetéssel (II. Bn. 2—6. §§,), pénzbeli elégtétellel (St. 39. §) sújthatja. Az elítélésnek társadalom-etikai következményeképpen, az elítéltnek erkölcsi megbélyegzését — általában — a társadalmi közösségből való kitaszítása is követi. Ez a helyzet a büntetés kiállása után is fenn szokott maradni, ami az elítélt munkavállalását, elhelyezkedési lehetőségét is megnehezíti, sőt sokszor lehetetlenné is teszi. A jogkövetkezményektől való megszabadulást s a társadalmi előítélet megváltozását segíti elő a rehabilitációról szóló 19IfO:XXXVII. tc. A bíró az ítélkezés során elsősorban egy akaratmegnyilatkozás, egy történés egymásutánját és módját igyekszik — a bizonyítékoknak egyenként és egybefüggésükben való gondos mérlegelésével (Bp. 32U. §>) — kihámozni és megrögzíteni. Az eseménynek apró jelenségeit úgy állítja össze, mint a filmszalag kis kockáit, amelyeknek lepergetése azután a történés összefüggő képét adja. A történelmi igazság megállapítása után kezdődik a bíró lelki vívódása az „igazság" kimondásáért. Márpedig a bíró „ius dicens", a jog kimondója — állapítja meg Verbőczi István a Hármaskönyv élőbeszédének XIII. cikkelyében — „mivel a jog szerint bíráskodik, azaz igazságot szolgáltat a népnek. A jog pedig tárgya az igazságnak, ezért az ítélés annyi, mint az igaznak vagy jognak meghatározása abban az ügyben, amely a bíró elébe kerül." A XV. cikkely Szt. Ágostonra hivatkozva hangsúlyozza, hogy: „a jó bíró semmit nem cselekszik a maga fejétől, hanem a törvény és jog szerint ítél." Verbőczinek a bíróval szemben felállított követelményét a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869 :IV. tc. 19. §-a már kötelezően is előírja, hogy: a bíró a törvények, a törvény alapján keletkezett rendeletek s a törvényerejű szokás szerint tartozik eljárni és ítélni. A bírónak ezt a kötelességét nyomatékossá kívánja tenni a Bírói Űgyv. Szab.