Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)
74 Ez a megfontolás pedig csak annál a tettesnél lehet és van meg, aki az ölési gondolat felvetődésétől az elhatározásig s illetve a végrehajtásig a nyugodt megfontolást kizáró indulattól mentesen tervezget, mérlegel, számít és határoz. (C. 3947/937., — 3520/938., — 1608/939., — 5552/939.) Eszerint az előre megfontolt szándék akkor forog fenn, ha a tettes a gondolatának megfogamzása és a cselekmény megkezdése között eltelt idő alatt nyugodt lelkiállapotban mérlegelte ós határozta el, majd — megállapított terve szerint — higgadt számítással követte el cselekedetét. Az előre megfontolt szándék tehát az értelem latolgató, az eshetőségeket számbavevő munkáját tételezi fel, amelynek meg kell lennie az ölés gondolatának keletkezésétől fogva annak véghezviteléig. (C. 1608/939.) Az előre megfontoltságnak az az ismertető jele, hogy a tettes ölési szándéka az értelem ösztönző és fékező erőinek huzamosabb ideig tartó szabad versenyében bontakozzék ki. (C. 1714/937.) A szándék előre megfontoltságát illetően, a szándék keletkezésének indoka nem döntő körülmény. A szándék keletkezésének okául szolgáló körülmények (indító okok) indítják ugyan meg végeredményben az elhatározássá kiérlelődő lelki folyamatot, magát a kiérlelődést azonban és illetőleg a kiérlelődés módját lényegében és közvetlenül már nem befolyásolják. (C. 1593/936.) Annak a körülménynek, hogy a vádlott ölési szándékának végrehajtását arra az esetre határozta el, ha a pénzhez más módon hozzájutni nem tud, a praemeditátio szempontjából nincs jelentősége, mert az ölésre irányuló elhatározás véghezvitelének feltételhez kötése az előre megfontolás megállapítását nem zárja ki. (C. 4612/939.) Az a kérdés, hogy vájjon a tettes felbujtásra, avagy pedig a saját maga elhatározására követte el a bűncselekményt, nem tény-, hanem jogi kérdés. (C. 1866/398.) Az önfenntartásra még képtelen gyermek megölésének eszköze lehet a gyermek élete fenntartásához feltétlenül szükséges testi gondozás (rendes élelmezés, ruházás, tisztántartás) szándékos elmulasztása is. A gyermeknek az élet fenntartásához nélkülözhetetlen gondozása egyképpen kötelessége úgy az apának, mint az anyának. A gondozás szándékos elmulasztásával elkövetett ölés tettese éppen úgy lehet az apa, mint az anya, ha megállapítható, hogy a gondozás szándékos elmulasztásában mindegyiknek része volt. (C. 1917/938.)