Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)
22 viszonylatban parancsoló követelménnyé nem teszi. (X. 952 = C. 1105/936.) Jogos a védelem akkor, ha a tettes csak a szükségesség határain belül, a közvetlenül fenyegető támadás elhárításáért védekezett, amíg a támadót (sértettet) harcképtelenné tette. (X. 931 = C. 40/936., — C. 1540/938., — 1204/939.) A jogtalan támadás elhárítását célzó, védekező tevékenységnek arányban kell állania a támadó cselekményével. A nagyobb veszéllyel nem fenyegető támadással szemben az azzal arányban nem álló módon védekező egyén tehát jogos védelemre nem hivatkozhatik. (C. 693/939.) A Btk. 79. §-ának 3. bekezdésében meghatározott mentesség a megtámadottat csak akkor illeti meg, ha egyébként a jogos védelem feltételei fennforognak és a jogos védelem csak azért nem állapítható meg, mert a védekező támadás elhárításában továbbment, mint amennyire azt a védelem érdeke megkívánta. (C. 753/936.) Viszont az a körülmény, hogy a vádlott a támadás visszaverése közben a sértettnél veszélyesebb eszközt (ököl helyett kést) használt és hogy értékesebb jogi érdeket sértett meg, mint aminőt a támadás neki okozott (proporcionalitás hiánya), a védekezés jogosságát nem zárja ki. (C. 5415/936.) Tévedés. 81. §. Csak a büntetőtörvény nem tudása, vagy téves felfogása nem zárja ki a beszámítást; az ignorantia iuris a rendeletekre nézve mentesít. (C. 6055/937.) A törvénnyel egyenlő elbírálás alá esik a törvény keretét kitöltő miniszteri rendelet is. (C.2339/935.) 82. §. A Btk. 82. §-ának első bekezdése szerint csak a lényeges tévedés, vagyis a bűntett vagy vétség tényálladékához tartozó, vagy annak súlyosabb beszámítását okozó ténykörülmény nem tudása zárja ki a szándék megállapítását. (C. 5326/939.) Az, hogy a bekövetkezett jogsértő eredmény a tettes, vagy esetleg más egyénnek valamely cselekményével vagy mulasztásával is okozati összefüggésben áll-e, nem tény, hanem jogkérdés, így az mint ilyen, nem vonható a Btk. 82. §-ában szabályozott ténybeli tévedés fogalmi körébe. (C. 1223/938.)
