Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

zást, mely esetben ötévi fegyház mint minimum volna megállapítható. (C. 1924/938., — 3827/938.) A törvény kísérlet esetében a Btk. 92. §-ának alkalmazását kizárja mindaddig, míg a 66. § enyhítő - ereje kimerítve nincs. (C. 1405/939., — BHT. 778.) Felbujtó. Bűnsegéd. 69. §. A rábírás /ogalmának nem kelléke, hogy a felbujtó lelki ráhatása az elhatározás kizárólagos oka legyen, csak az kellék, hogy ez a ráhatás az elhatározást előidéző indító okok egyike legyen. A tettes hajlandósága a bűncselekmény elkövetésére a f elbúj tás megállapítását nem teszi lehetetlenné, ha a rábírás olyan értelmi működés formájában jelentkezik, amely a vágyat elhatározottá fejleszti és mérlegeli s így a tettest olyan cselekvésre veszi rá, amelyet az a vágyánál, a gondolatánál maradva nem fejtett volna ki. Nemcsak a felbujtó, sőt nem is mindig az felbujtó, aki a bűncselekmény elkövetésére az első ösztönzést adja, hanem az, aki akár egyedül, akár más társuló körülményektől segítve a tettes akaratát oda hajlítja, hogy az a kívánt bűncselekmény elkövetését elhatározza s véghezvigye. (XI. 340 = C. 4923/936., — BHT. 589.) A felbujtó egyén bűnösségének megállapítását nem zárja ki az a körülmény, hogy ő tettese nem lehet a befolyására elkövetett bűncselekménynek, de nem zárja ki az sem, hogy a cselekmény az ő érdekét szolgálja. Ennek a jogi álláspontnak szerzett gyakorlati érvényt a BHT.-ban 862. sorszám alatt felvett elvi határozat. Eszerint a kerítés bűncselekményének (Bn. 43. §) felbujtói részese az a férfi megbízó, akinek részére a kerítés történt. (A megbízott kerítő, amennyiben önérdekből, szándékosan cselekszik, mint tettes bűnös.) A kir. Kúria jogegységi tanácsa 33. számú büntető döntvényében már teljesen kikristályosodott a fenti jogelv annak a kimondása kapcsán, hogy aki mást rávesz arra, hogy az ő érdekében bűnpártolást (Btk. 374. §) kövessen el, a Btk. 69. § 1. pontja értelmében maga is részese lesz ennek a bűncselekménynek. De nemcsak ezekben a felhozott analóg esetekben, hanem a büntető jogalkalmazás más területén sem érvényesül olyan elv, hogy a bűncselekmény alanya — részes minőségében is — csak az lehetne, aki ugyanazt a bűncselekményt tettesként elkövetheti. (XII. 946 = C. 1509/938.) Akinél a lopás gondolata először felvetődött, aki ezt a gondolatot nem csak közölte a tettessel és nem csak felhívta őt a 2*