Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

20 lopás elkövetésére, hanem azzal bíztatta, hogy a lopás elkövetése idején figyelni fog, tehát annak elkövetésénél segédkezni fog és a tettes abban a tudatban, hogy a lopás elkövetésénél neki segítenek is, a lopást nyomban el is követi, a felbujtó kétségtelenül oly rábíró tevékenységet fejt ki, mely a tettes elhatározására döntő befolyással bír. (XI. 530 = C. 924/937.) Felbujtónak tekintendő az is, aki csak más által közvetve bírta rá a tettest a bűntett elkövetésére. (C. 79/938.) A bűnsegédi bűnrészesség csak akkor állapítható meg, ha valaki a tettessel a bűncselekmény elkövetése előtt, annak elkövetésére nézve, megelőzően egyetért, tehát a segítő, a cselekményének elkövetésekor abban a tudatban ténykedik, hogy a tettes bűncselekményét előmozdítja. (C. 381/937.) A Btk. 69. §-ának 1. pontja szerint való bűnrészességbe, mint súlyosabba, a Btk. 69. § 2. pontja szerint való bűnrészesség beleolvad, a tettes tehát nem lehet ugyanabban a bűncselekményben felbujtó és bűnsegéd is. (XIII. 287 = C. jh. 4647/938., — BHT. 483.) 70. §. Társtettességről csak akkor lehet szó, ha a közreműködők akarategységben vannak s így követik el együtt és közösen a büntetendő cselekményt. (C. 5313/938.) Személyes tulajdonságok vagy körülmények. 74. §. A szándék foka oszthatatlan személyes körülmény lévén, a szándékot és annak minőségét, a közreműködők mindegyikére nézve, a másikétól függetlenül és önállóan kell vizsgálni és eldönteni. (C. 824/937., — 2317/939.) A tettestársi viszony nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a tettesek egyikének szándéka egyenesen például ölésre, a másiké pedig csupán testi bántalmazásra irányuljon. (C. 824/937.) Az üzletszerűség, a visszaesés, mint a tettes vagy részes cselekményét súlyosabban minősítő körülmény, nem osztható személyes körülmény s így az mint szubjektív mozzanat, sem a részeseknél, sem a járulékos bűncselekményeknél, mint például az orgazdaság, nem vehető figyelembe minősítő körülményül még akkor sem, ha az orgazdának erről tudomása volt. A m. kir. Kúria jogi álláspontja szerint ez a törvénymagyarázat felel meg a törvény jogi értékelése^ azon irányelvének, hogy egyenlő súlyú esetek egyenlő értékelésben részesüljenek. (XI. 158 = C. 5259/936.)