Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)
177 Ilyen szükséglet nemcsak az élet puszta fenntartásának biztosítása, hanem az okszerű gazdálkodás nélkülözhetetlen kellékeinek megszerzése épp úgy, mint az élethivatás betöltése normális feltételeinek megteremtése. Például az alkalmaztatáshoz megkívánt óvadéknak hitel útján való előteremtése nem nyerészkedés okából történik, hanem komoly életszükségletet elégít ki. (XII. 819. = C. 929/938., — C. 1049/939.) Az a körülmény, hogy a nem bejegyzett kereskedő iparüzleti célra használja fel a kölcsönt, nem zárja ki a szorult helyzetet, de egyébként sem mentesíti a hitelezőt a bűnvádi felelősség alól, mert az 1932 :VÍ. tc. 11. az uzsorás szerződésekre vonatkozó rendelkezéseknek csak az olyan ügyletekre való alkalmazását zárja ki, melyeket bejegyzett kereskedő köt mint hitelnyerő. (C. 2586/936., — 2438/939.) 1932. évi XXL tc. a bélyegek védelméről és a filíoff postai szállítás büntetéséről. A viszonosság fennállásának elbírálásánál elsősorban a nemzetközi szerződések és ilyenek hiányában a két államnak egymás irányában tanúsított, a törvényekben megnyilvánuló álláspontja és különösen az irányadó, hogy a két állam kormánya a saját törvényeinek magyarázata alapján etekintetben milyen álláspontot foglal el. Ezt az álláspontot igazolja a Pp. (1911. évi I. tc.) 16. §-ában foglalt az a rendelkezés, hogy a polgári eljárásban az Igazságügyminiszternek a viszonosság felől tett nyilatkozata a bíróságokra kötelező. Igaz ugyan, hogy ennek a rendelkezésnek a bűnügyekben kötelező szabályként való alkalmazását a Bp. rendelkezései nem írják elő, azonban a kérdések azonossága és különösen az, hogy a viszonosság a két állam egymásközti nemzetközi helyzetének folyománya, aminek fennállását mindenik állam a saját törvényeinek rendelkezései alapján bírálja el, maga után vonja azt, hogy ennek a kérdésnek eldöntésére elsősorban a két állam kormánya hivatott. A magyar állam és Argentinia köztársaság között a bélyeghamisítás1 büntethetősége tekintetében a viszonosság (4255/937. I. M. VII.) fennáll. (XIII. 239 = C. 2499/938.) (L. az 1907:V. tc.-t a mértékekről.) 12