Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

166 Alri a szóbanforgó árut becsempészi abból a célból, hogy a forgalmi adó megfizetése alól mentesüljön, az adóhatóságokat abban az irányban is megtéveszti, hogy forgalmi adó alá eső árukat hoz be. Ez az eljárás fondorlatos, mert nemcsak elhallgatja a vámőrök előtt azok behozatalát, hanem nyilván olyan magatartást tanúsít, amely alkalmas a vámőrök figyelmét erről a térről elterelni. Ez a cselekmény tehát nemcsak a vámjövedéki kihágás, hanem az adócsalás alkotóelemeit is magában foglalja. Nincsen tehát akadálya annak, hogy az ilymódon megszerzett fogyasztási adómentesség miatt a vádba vett bűncselekményben való bűnössége, a vámjövedéki kihágástól függetlenül, mint azzal anyagi halmazatban álló bűncselekményben is megállapíttassék. Ennek a jogi álláspontnak a helyességét támogatja az 1924. évi XIX. tc. (a vámjog szabályozásáról) 155. §-a 1. bekezdésének az a rendelkezése is, hogy ha vám jövedéki kihágást más törvény szerint büntetés alá eső cselekménnyel együtt követnek el, úgy a különböző törvényekben meghatározott büntetéseket külön-külön kell alkalmazni. (XIII. 427 = C. 5032/938.) Az 1921: XXXIX. tc. 64. § 2. bekezdésének 1. pontjában meghatározott adócsalást az követi el, aki 1. üzleti könyveibe vagy 2. feljegyzéseibe, továbbá 3. adóbevallásába, végül 4. az adónak bélyegben való lerovása esetében az e célból vezetendő feljegyzéseibe, vagyis a forgalmi adókönyvébe vezet be tudva valótlan adatokat, vagy hagy ki azokból szándékosan fizetéseket és ezáltal az adót megrövidíti. Ezzel szemben a hivatkozott törvényszakasz 2. bekezdésének 3. pontjában meghatározott adócsalást azt követi el, akit egyízben a 65. § alapján megbüntették amiatt, hogy 1. üzletéről könyveket vagy 2. feljegyzéseket nem vezet. Tehát ez a pont az 1. pontban felsorolt négy eset közül már csak kettőt ölel fei: az üzleti könyveket és a feljegyzéseket. Nem minősíti azonban már sem az adóbevallás, sem pedig az adónak bélyegben való lerovása esetében az ecélból való feljegyzéseknek, tehát a forgalmi adókönyveknek vezetésénél tanúsított jogellenességet. Hogy pedig a törvény a forgalmi adókönyv nem vezetését kifejezetten nem is kívánta a 3. pont alapján és csak az ott írt esetben adócsalásnak minősíteni, az kétségtelenül kitűnik e pontnak abból az utalásából, hogy: „aki a 60. §-ban megállapított kötelezettsége dacára nem vezet üzletéről könyveket, vagy feljegyzéseket ..." Minthogy pedig a 60. § 1. bekezdésének 1. tétele akként rendelkezik, hogy az általános forgalmi adó alá tartozó minden keresetűző köteles az adóalap megállapításának ellenőrzésére alkalmas könyveket és feljegyzéseket vezetni, tehát éppen olyan