Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)
154 ság elé, még akkor is a közérdek szolgálatában állónak jelentkezik, ha a közlemény szerzőjét a közéjeken kívül esetleg még más okok is indították a közzétételre. (C. 5119/935., — X. 1081 == C. 3606/936.) A színházzal kapcsolatos bírálat a közérdeket szolgálja. A színház ugyanis a közművelődésnek egyik eszköze. Az arra való törekvés tehát, hogy a közművelődésnek előbbrevitele céljából valamely színház megfelelő színvonalon működjék s az iljirányú bírálat szabadon, megfélemlítéstől mentesen hangozhassák el, nyilvánvalóan közérdek. (C. 4561/938.) Abban az irányban való állásfoglalás, hogy a Bv. 13—15. §-ai szempontjából van-e helye a valóságbizonyításnak, a Bv. 16. §-án át a bűnösségre is kiható anyagi jogi kérdés. Következésképpen az e kérdéssel kapcsolatban felmerült jogsérelem a Bp. 385. § 1. a) pontjára alapított perorvoslattal orvosolható, tekintet nélkül arra, hogy a valóság bizonyítására vonatkozó indítvány elutasítása miatt a Bp. 384. § 9. pontja alapján volt-e perorvoslat érvényesítve vagv nem. (C. 5119/935., — X. 1081 = C. 3606/936., — BHT. 906.) 16. §. A vádlottársak közül az egyik által indítványozott valóság bizonyításának (Bv. 13—14. §) eredményét, a másiknak javára, ki ilyen irányban indítványt nem terjesztett elő, figyelembe venni nem lehet. (C. 3091/937.) A híresztelő nem mentesül, ha csupán azt bizonyítja, hogy előtte tényleg, állították az általa tovább adott rágalmazó tényt, hanem neki éppen úgy, mint a tényt állítónak, azt kell bizonyítania, hogy maga az állított tény való. (C. jh. 1058/935.) A tény valósága magában véve még nem szolgálhat törvényes alapul a felmentésre, hanem hogy felmentéshez vezethessen, ahhoz szükséges, hogy a valóság bizonyítása a törvény által megengedett legyen s kellő időben előterjesztett indítvány alapián bíróilag lefolytatott eljárásban sikerüljön. (C. 6120/936., — 3998/939., — 4953/939.) A valóság bizonyítása esetében nem szükséges, hogy a vádbeli tényállításnak minden mellékrészlete, árnyalata is bizonyíttassék, hanem elegendő, ha a tényállítás lényege nyer bizonyítást. (C. 458/936., — BHT. 676.) Az állandó bírói gyakorlat szerint a valóságbizonyítás eredményének mérlegelése tekintetében irányadó szempont az, hogy az állított tények és a hozzájuk fűzött megjegyzések, valamint a valónak bizonyult tények között súlyra, erőre és jelentőségre nézve egyaránt meglegyen a megfelelő egyensúly, mert a tet-