Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

153 11. §. Törvényszerű a sértett felhatalmazása, ha a bűnvádi eljárás megindítása iránti kívánságát még az elsőfokú ítélet meghozatala előtt kifejezte. (G. 2582/939.) 13. §. A Bv. 13. §-ának első bekezdése szerint a valóság bizonyítása egyedül a vádlott indítványára rendelhető eL A vádlottnak ez a joga tehát kizárólagos, a védő is csak a vádlott jogán tehet ilyirányú indítványt. A vácUottdrs részéről tett indítvány nem hat ki a másik vádlottra, aki a valóság bizonyítását nem indítványozta. (XIII. 360 == C. 3789/938.) A vádlott részéről a tagadás a védekezésnek egyik módja. Ehhez joga van és ha ezzel a jogával él, ez nem vonhatja maga után azt a joghátrányt, hogy a valóság bizonyításának a jogától elessék. A cselekmény elkövetésének bizonyítása és a valóság bizonyítása két külön eldöntendő kérdés. Elsősorban a cselekmény elkövetését kell bizonyítás tárgyává tenni. Ha a cselekmény elkövetése bizonyítást nyert, úgy a törvényes előfeltételek jelenlétében fel kell venni a valóság bizonyítását. Ebben a kérdésben a Bv. 13—15. §-ainak a rendelkezései az irányadók. E törvényhelyek pedig nem tartalmaznak olyan tiltó rendelkezést, amely szerint a vádlott tagadása esetén a valóság bizonyítása nem rendelhető el. Ha az ily törvénymagyarázat helyes volna, úgy a valóság bizonyítását csak akkor kellene elrendelni, ha a vádlott teljes ténybeli beismerésben lenne. Az sem volna tehát megengedhető, hogy a vádlott teljes őszinteséggel vallja azt, hogy nem emlékezik a használt tényállításokra vagy csak a vád egy részére tegyen beismerést. Ily jogi álláspont mellett a vádlott a valóság bizonyításának lehetősége érdekében beismerő vallomás megtételére kényszerülne, ami pedig a törvény szellemével, jelesül az anyagi igazságra való törekvéssel nem egyeztethető össze. Épp ezért a valóság bizonyításának az elrendelése nem a vádlottnak a tagadásától vagy beismerésétől függ, hanem attól, hogy a bizonyított vádbeli tényállítások vagy tényekre közvetlenül utaló kifejezések használata a közérdeknek vagy jogos magánérdeknek előmozdítása, megóvása vagy védelme céljából történt-e? (XI. 157 == C. 5015/935., — BHT. 1028.) A valóság bizonyítása kérdésében követett állandó bírói gyakorlat szerint az olyan sajtóközlemény, amely közhivatalnokoknak, vagy a politikai életben jelentősebb szerepet vivő egyéneknek állítólagos visszaéléseit tárja fel és viszi sajtónyilvános-