Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

132 36. §. Ha az elítélt újabb bűncselekményt feltételes szabadlábon léte/vagyis büntetésének végrehajtása alatt követ el, vele szemben nem összbüntetés kiszabásának, hanem a Btké. 36. §-ának rendelkezéséhez képest, a kiszabott büntetések egyesítésének van helye. A most említett szakasz rendelkezései és azoknak alkalmazása körül kialakult és állandóan követett bírói gyakorlat szerint (18. Tü. h., — BHT. 89) ilyen esetben a kiszabott büntetések arányos enyhítésének helye nem lehet, hanem a büntetések — az említett szakaszban meghatározott korlátozással — egyesítendők. A büntetések egységesítésére vonatkozóan fennálló törvényes rendelkezések szerint, ha a különböző ítéletekben kiszabott büntetések egyneműek, akkor a kiszabott büntetések hatályon kívül helyezésének nem lehet helye, hanem csupán a kiszabott büntetések (folytatólagosan végrehajtandó) egvesítését kell kimondani. (X. 858 = C. 3788/936., — BHT. 742.) Amennyiben a feltételes szabadságra bocsátás alatt elkövetett bűncselekmény miatt az elítéltre az alapbüntetésnél enyhébb szabadságvesztésbüntetés kiszabásának van lehetősége, akkor a bíróság először megállapítja az új büntetés nemét és tartamát s csak azután egységesíti azt a büntetést az alapbüntetéshez. A bíróságok hatáskörére nézve a Bp. 518. § szabálvai az irányadók. (C. 4259/938., — BHT. 1011.) 1881. évi XVI. tc. a bélyeg* és illetékszabályokról. 18. §. Az ügyvédeknek és királyi közjegyzőknek, valamint helyetteseiknek a cselekménye, illetve mulasztása, akik annak ellenére, hogy a pénzügyi közegeknek hozzájuk intézett végzéseiből (határozataiból, fizetési meghagyásaiból) vagy külön írásbeli figyelmeztetéseiből szabályszerűen járó bélyeg iránt alapos meggyőződést szerezhettek, egyévi időközben, ismételve hasonfajú bélyegrövidítést követnek el és az ezekért a bélyegrövidítésekért kiszabott bírságokat a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt meg nem fizetik: a kir. kincstár megkárosítására irányuló szándékra utaló és a kihágás törvényes fogalmán kívül eső tények külön bizonyítása nélkül is, az 1881. évi XXVI. tc. 18. §-ába ütköző és a 18.400/928. P. M. számú