Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog IV. (Budapest, 1931)

99 módon olyan elhatározásra bírjon, amelyből akár a megtévesztettre, akár más harmadik személyre kár háramlik. (C. 5969/938.) Ha a tettes a fondorlatos tévedésbe ejtést különböző sértettekkel szemben különböző időben követte el, cselekményei nem egyrendbeli folytatólagos, hanem egymással anyagi halmazatban álló csalást képeznek. (C. 1000/936., — C. jh. 3889/937.) A csalásnak a károsítási szándék, vagy célzat nem tényálladéki eleme, hanem a törvény alkalmazhatása szempontjából csupán a jogtalan vagyoni haszonra irányuló célzat, a fondorlatos megtévesztés és a tényleges károkozás a lényeges elkövetési alkateleme. (C. 2887/936., — 4205/938.) A csalás megvalósul akkor is, ha a tettes valakit azon célból ejt vagy tart fondorlattal tévedésben, hogy másnak, nem pedig magának szerezzen jogtalan vagyoni hasznot és ezáltal ennek, vagy másnak vagyoni kárt okoz. (C. 1946/937.) Az állandó bírói gyakorlat szerint a Bn. 50. §-ában megjelölt vagyoni kár alatt mindennemű vagyoni hátrányt, tehát nemcsak a tényleges vagyoncsökkenést, hanem az olyan vagyoni haszon meghiúsulását is érteni kell, melynek bekövetkezése a fondorlatos megtévesztés nélkül biztosan volt várható. (C. 5787/937.) A kártalanítás, mint utólagos jóvátétel, csak a bűnösség fokának elbírálásánál jöhet figyelembe, a bűnösség megállapítása szempontjából azonban teljesen közömbös. (C. 4110/939.) A csalás megállapítását nem zárja ki, ha a sértett — a tettessel szemben fennálló követelését — a kezestől utólag megkapja. (C. 2887/936.) A magyar magánjog szabályai szerint, ha a törvénytelen gyermeket gyermekvédelmi közintézet tartja el, a gyermeknek — az atyja elleni eltartási követelése — az intézetre száll át. Ez a követelés ennélfogva már a megítéléskor nem az anyát, hanem a gyermekmenhelyet illeti. A jogerősen megítélt gyermektartásdíj is csak addig és annyiban illeti meg az anyát, amíg és amennyiben ő gondoskodik a gyermek eltartásáról; amint azonban ez a gondoskodása megszűnt, nincs jogosítva még a megítélt ilyen tartásdíjat sem felvenni. Amennyiben az anya azt a tényt, hogy a gyermekét nem ő tartja el, a természetes atya, vagy — a végrehajtási foglalás után — ennek járandóságát utalványozó hivatal előtt elhallgatja s a tartásdíjat kézhez veszi és azt megtartja, rosszhiszeműen jár el. A tények tudatos elhallgatása fondorlat, amivel az anya a gyermek atyját, illetve a gyermeket eltartó intézetet tévedésbe ejti s esetleg huzamosabb időn át tévedésben tartja, hogy a gyer-