Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

76 vonaikozó miniszteri indokolásokból, hogy a két tényálladek jogi védelmi tárgya azonos: a hitelezők követelési joga. Az is kétségtelen, hogy a hitelezők követelési jogának csak szándékos kijátszását kívánta büntetés alá heiyezni úgy az egyik, mint a másik törvényszöveg; — de míg a régi törvény (Btk. 386. §-a) csak egyes fondorlatos tények felsorolásával (értéktárgy ak elrejtése, eltitkolása, elidegenítése, adósságok — vagy jogügyletek koholása), — addig az új törvény (Hs. 1. §.) egy általánosabb formulával (a kielégítési alapul szolgáló vagyor jogtalan csökkentése, hozzáférhetetlenné tétele és ezzel a kielégítés meghiúsítása vagy csorbítása). Az a köiuimény tehát, hogy az új törvény (a Hs. 1. §-a) elhagyta a „hitelsértés"-nek nevezett új tényálladékból a hitelezők megkárosítására irányuló célzatot, mint tényálladéki kelléket, nem jelenti azt, mintha ezzel egészen más, esetleg károsítási célzat nélküli ténykedéseket akart volna büntetés alá helyezni. Éppen azzal, hogy a Hs. bevezető rendelkezése hatályon kívül helyezte a Btk. 386. §-át és az új Hs. 1. §-ában leírt új, tágabbkörű tényálladékkal helyettesítette, azt mutatja, hogy a törvényhozás az új tényálladékba belefoglalni akarta a Btk. 386. §-ában foglalt eddigi kijátszási cselekményeket is. Az pedig, hogy a Hs. 1. §-ának tényálladéka tágabbkörű, mint a Btk. 386. §-ában foglalt csalásszerű cselekmény, nem áll ellentétben ezzel a felfogással, mert hiszen a Hs. 1. §-a, mint a hitelsértés alaptényálladéka, nem csupán a Btk. 386. §-át, de annak 387. és 414. §-ait is helyettesíti, vagyis az új hitelsértési alaptényálladék (Hs. 1. §.) az adós által a hitelezők kijátszására irányuló összes csalásszerű, vagy csalárdténykedéseket összefoglalja. A Hs. 1. §-a is világosan felvette a szándékosan (meghiusítja, vagy csorbítja) kifejezést. Már pedig a szándékos meghiúsítása, vagy csorbítása a hitelezők kielégítésének, természetszerűleg magában foglalja a károsítási célzatot. — A „célzat" a Btk. által használt értelemben a szándéknak az a különleges iránya, az a különös képzet, amit a cselekvő valamely ténykedésével elérni akar. — Aki tehát a hitelezőjének kielégítését szándékosan meghiusítja, vagy csorbítja, az kétségtelenül a hitelezőjének megkárosítását célozza (C. 3628/ 1933., — 2816/1934., — 984/1935.). Az adós „vagyona" alatt nemcsak testi dolgok értendők, hanem vagyoni értékű testetlen dolgok is, tehát jogok és követelések is, amennyiben foglalás tárgvául és kielégítésre alapul szolgálhatnak (C. 4237/1933.). A hitelsértés bűntettéhez a kárnak összegszerű megállapítása a törvény szerint nem szükséges. Elég, ha a kielégíté-