Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

77 sül szolgáló vagyon csökkentése által a kielégítés szándékos csorbítása bekövetkezett (C. 5533/1933.). A kielégítési alapul szolgáló vagyonnak olyan módon való elrejtése, hogy a felfedezés a végrehajtási eljárásról szóló 1881 :LX. t.-c. 32. §-ban megengedett jogkörben nem, hanem csak bűnügyi úton, hatósági eljárással, segéderők igénybevételével lehetséges, — az a vagyon hozzáférhetetlenné tételének a fogalma alá esik és annak jogi megállapítására is alkalmas, hogy ilymódon az adós a hitelezőinek kielégítését szándékosan meghiúsította, vagy legalább is csorbította (C. 1169/1934.). A végrehajtással terhelt vagyonnál a vagyoncsökkentés, az elidegenítés fogalmát kimeríti az örökségről való lemondás is {£. 4042/1933.). Aki a bekövetkező hatósági végrehajtás előtt a vagyonához tartozó ingatlant gyermekeire átruházza, majd az ingatlanán javára bekebelezett holtiglani jogot törölteti, hitelsértést követ el (C. 2385/1933.). Az állandó bírói gyakorlat szerint a hitelsértés létesítésének nem akadálya az, hogy az adós az ingatlan átruházásakor a per alatt álló követelés fennállását jogilag vitásnak tartotta. A bűncselekmény tényálladéka szempontjából közömbös az, hogy a sérelmes átruházási jogügyletet a polgári bíróság utólag hatálytalanította s így a sértettnek az adós tényleges kárt nem okozott (IX. 1023 — C. 2418/1935.). Viszont nem állapítható meg annak az adósnak vétkessége, ki vagyonát abban a tévedésben ruházta át másra, hogy magánjogi kötelezettsége megszűnt. Ez a magánjogi, vagyis ténybeli tévedés a Btk. 82. §. értelmében kizárja a Btk. 75. §-ban, a bűntett elkövetéséhez előírt szándékot (C. 4529/1933.). A törvény helyes értelmezésével egyező következetes bírói gyakorlat szerint, ha az adósnak több hitelezője van, nincs joga ahhoz, hogy hitelezőinek egyikét vagy másikát zálogjog engedélyezése által, vagy más hasonló módon a többiek rovására kedvezményben részesítse (C. 5533/1933., — X. 691 = 6004/1935.). A Btk.-nek a Hs. (1932: IX. tc.) életbeléptéig hatályban volt 414. és 416. §-aiban meghatározott csalárd és vétkes bukás bűncselekmények — amennyiben ugyanazon sértett vagy sértettek ellen lettek elkövetve — a kir. Kúria állandó gyakorlata szerint együttes elkövetés esetében sem eszmei, sem anyagi halmazatot nem alkottak. A 414. §. 1—4. és a 416. 1—4. pontjaiban felsorolt különböző tevékenységek együttes elkövetése esetében a vádlott ténykedései cselekményegység gyanánt voltak összefoglalandók — (a 414. §. tényálladékának