Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

59 Az a körülmény, hogy a tettes utóbb az elvett dolognak csupán egyes részeit tartja meg, míg a nagyobb részét elhagyja, az egész dolognak ellopását ez nem teszi meg nem történtté (C. 4365/1934.). Ugyanazon alkalommal tudva több egyén sérelmére elkövetett lopást, önállóan kell értékelni (C. 3701/1935.). Gyümölcsfa csemetéknek, mint gazdasági terményeknek, gyümölcsöskert területéről való jogtalan eltulajdonítása, amennyiben a cselekményt bűntetté minősítő körülmények fenn nem forognak az 1894: XII. t.-c. 97. §-a érteimében, ugyané t.-c. 93. §-ának a) pontjába ütköző mezörendőri kihágás, — illetőleg a Btk. 333. §-ába ütköző és a Bn. 48. §-a szerint minősülő lopás vétsége aszerint, hogy az okozott kár összege a 60 P értékhatárt meg nem haladja, avagy ezt meghaladja. (Az előbbi cselekmény miatt az eljárás az 1894: XII. t.-c. 102. §-a és a Közigazgatás rendezéséről szóló 1929: XXX. t.-c. 59. §-a értelmében a közigazgatási hatóságnak hatáskörébe tartozik (Hb. 7/934., — BHT. 179.). A réten álló fák és azoknak levágott, vagy lehullott galylyai mezőgazdasági termények, amelyeknek eltulajdonítása abban az esetben, ha az érték 60 penőt meg nem halad, a cselekményt bűntetté minősítő körülmények hiányában: az 1894: XII. t.-c. 93. §-ának a) pontjában meghatározott mezőrendőri kihágásnak, különben pedig lopás vétségének, esetleg lopás bűntettének minősül (Hb. 34/1933.). Az 1879:XXXI. t.-c. (Erdőtörvény) 69., 73., 74. és 90. §-ának egybevetett értelmében az, aki valamely erdőben létező élőfát, vagy ott létező levágott, de eladásra vagy felhasználásra még fel nem dolgozott fát lop, amennyiben a lopott fa értéke a 60 pengőt meg nem haladja, s egyéb a cselekményt vétséggé, vagy bűntetté minősítő körülmény sem forog fenn — közigazgatási útra tartozó — erdei kihágást követ el (VII. 908 = Hb. 86/1932., — 58/1933.). Egy folyó töltése mentén elterülő ártéri füzes területéről feldolgozott fának nem tekinthető rőzsenyalábok eltulajdonítását, amennviben azoknak értéke 60 pengőt meg nem haladja, az 1879: XXXI. tc. (Erdőtörvény) 69., illetőleg 90. §-ába ütköző erdei kihágásnak kell tekinteni (VII. 909 = Hb. 42/ 1932.). Nem zárt vízben a halászatról szóló 1888: XIX. t.-c. 13. §-a, valamint ennek módjára a m. kir. földmívelésügyi miniszter által közigazgatási jogi engedéllyel halászható vizzé nem nyilvánított vízben — [1925:XLIII. t.-c. (A halászatról szóló 1888:XIX. t.-c. módosításáról és kiegészítéséről) 5. §.1 —