Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

39 kötve. A tanú megidézéséhez és kihallgatásához a Bp. 192. §-a csak azt kívánja, hogy feltehető legyen róla, hogy a bizonyítandó ténykörülményről saját észleletén alapuló tudomása van. Az a körülmény tehát, hogy a tanúskodásra csábított még 14. életévét be nem töltötte, nem lehet akadálya annak, hogy tanuként kihallgattassék és vallomása szabadon ne mérlegeltessék. Az pedig, hogy az ily tanú koránál fogva meg nem eskethető (Bp. 221. §. 3. pont), nem zárja ki azt, hogy vallomása az ügy lényegére vonatkozzék, — már pedig a Btk. 222. §-ában írt bűntett megállapításához ez szükséges, nem pedig az, hogy a tanú vallomása a perben ügydöntő is legyen (C. 1788/1935., — 2522/1935.). E bűncselekmény alkotó eleme az is, hogy a reábírás keretébe tartozó tények valótlanok legyenek (C. 2522/1935.). Hamis tanúzás és eskü büntetlensége. 224. §. A Btk. 224. §. 2. p. szerint a büntetlenség csak arra a tanúra vonatkozik, aki büntető, vagy fegyelmi ügyben tette azt a vallomást, amelynek megtagadására joga lett v:;lna. Polgári perben tett vallomásra a büntetlenség nem vonatkozik (VIII. 1066 = C. 4231/1934.). 225. §. A Btk. 225. §-ban kifejezett „hátrány" és ennek „háramlása" akkor következik be, ha a hamis vallomás folytán a sértett anyagi, személyi, vagy perjogi helyzetében bíróilag is megállapítható kedvezőtlen változás beállott (C. 3489/1933.). A hamis vád. 227. §. A Btk. 227. §-a alá eső hamis vád bűntette csak akkor létesül, ha a tény, amelynek elkövetésével valakit vádolnak, büntetendő (C. 4141/1934., — BHT. 350.). Az anyagi törvény helyes értelmezése szerint pedig vádolás csak akkor forog fenn, ha a tettes nyilatkozatából és a kísérő körülményekből okszerűen következtethető, hogy a tettes fellépésének célja büntető, vagy fegyelmi eljárás megindítása volt (C. 46/1936.). A bűnösség szempontjából közömbös, hogy a hamis vádból a sértettre semmiféle kár nem háramlott, mert a károkozás a hamis vád bűntettének nem tényálladéki eleme. Az, hogy a vádlott feljelentése folytán a sértettet el nem ítélték, csak a Btk. 227. §-ának harmadik bekezdése szerint kiszabható súlyosabb büntetés mellőzésére szolgálhat alapul (C. 3875/1933.).