Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)
32 bűntettét követi el, — tehát cselekménye nem a Kbtk. 41. §. jelenségeit tünteti fel (C. 3485/934.). A felf egy vérzetten megkísérelt büntetti bántalmazás (Hv. 4. §. 2. bek. és 6. §. 2. bek.) egybeolvad a befejezett vétségi bántalmazással (Hv. 4. §. 2. bek.), s így egy befejezett minősített bántalmazást (Hv. 6. §. 2. bek.), vagyis egy befejezett büntettet alkot (Btk. 95. §.) (C. 5525/933.). Felhívás bűntett vagy vétség elkövetésére. Btk. 171. §. A sajtóbűncselekmény már a sajtótermék kinyomalásával és a St. 1. §-ában foglalt terjesztésével valósul meg, míg a Btk. 171. §-ában említett és a St. 8. §-ában részletezett terjesztés azon túlmenő, oly tevékenység, amelynek csupán a köztörvényi felelősség szempontjából van jelentősége (VIII. 619 = C. 1435/934.). Társadalmi osztályok és jogintézmények elleni izgatás. 172. §. Izgatás esetében a büntetőjogi felelősség szempontjából közömbös az, hogy való, vagy valótlan tények szolgáltak-e a cikk megírásának alapjául. E bűncselekménynél nem arról van szó, hogy a sajtóközlemény adatai egyenként és összességükben valók-e, hanem arról, hogy az inkriminált sajtóközlemény, mint összefüggő, elrendezése és kitételei által irányzatossá tett elmemű, megvalósítja-e a törvényben izgatásnak minősített tényálladékot (IX. 504 = C. 264/935., — X. 572 = C. 604/936., — BHT. 338.). Az állandó bírói gyakorlat szerint az izgatásnál a szándék azt jelenti, hogy a vádlott tudatosan és akarattal haszaált oly kitételeket, melyek tárgyilag alkalmasak a gyűlölet kiváltására (C. 4265/934.). Az a körülmény, hogy a tettes szándéka nem iráryult izgatásra, cselekményének büntetendő jellegén mitsem változtat, mert ehhez elegendő annak tudata, hogy a cselekmény tárgyilag alkalmas az ellenséges érzület felkeltésére, vagy fokozására (C. 1041/934., — 968/935.). Az izgatás bűncselekményéhez a törvény különös célzatot nem kíván (C. 3915/935.). Egymagában annak hangoztatása, hogy az egyik osztály „halálos ellensége" a másiknak, mint a politikai életben előforduló üres frázis, nélkülözi azt az izató erőt, ami a gyűlölet kiváltásához nélkülözhetetlen (C. 3824/935.).