Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

21 Bűnhalmazat. 95. §. A sértett jogi érdekének többfélesége nem zárja ki a Btk. 95. §. szerinti (eszmei) halmazat megállapítását, amelynek lényege éppen az, hogy a tettes egyazon cselekménye a Btk. több rendeletét sérti (VIII. 384 = C. 6362/933.). Több alakilag különváltan jelentkező ténykedésnek egy bűncselekménnyé egyesítését egyrészről a sértett és a sértett jogszabálynak azonossága és a jogsértő eredmény egysége, másrészről a tettes akaratelhatározásának a jogsértő eredményre való vonatkozásából követett egysége teszi indokolttá (VIII. 238 = C. 6200/933.). Cselekményegység esetében, a legsúlyosabb minősítés kiterjed az egységes cselekménynek minden részére (C. 5525/933., — BHT. 729.). 96. §. Az állandó bírói gyakorlat szerint az eszköz-cselekmény nem olvad be a célcselekménybe, ha az valamely más bűncselekmény tényálladékát betölti. így a két bűncselekmény egymással anyagi halmazatban áll (C. 3143/934., — 4899/ 934., — 2832^935., — BHT. 775.). Egy akaratelhatározás és tevékenység, valamint időbeli és térbeli azonosság (folytatólagosan elkövetett bűncselekmény) (C. 6070/936.) mellett is többség, vagyis anyagi halmazat létesül, hogyha a jogsértő eredmény több bűncselekmény tényálladékát tölti be, vagyis több büntetőjogilag védett érdeket sért (VIII. 802 = C. 2521/934.). Az egyfelől szabadságvesztésbüntetéssel, másfelől pénzbüntetéssel, mint főbüntetéssel büntetendő cselekmények halmazata esetén, nincs helye szabadságvesztésbüntetésben kiszabandó összbüntetésnek. Ez a jogi elv akkor is áll, ha egyik főbüntetésül halálbüntetés alkalmaztatott. Egyiészt azért, mert számolni kell azzal a lehetőséggel is, hogy a halálbüntetés kegyelem esetén határozott tartamú szabadságvesztésbüntetésre lesz átváltoztatva, másrészt azért, mert a főbüntetés végrehajtása esetén nincs törvényes akadálya annak, hogy a pénzbüntetés az elítélt vagyonából behajtassák (IX. 724 = a kir. Kúria 34. sz. büntető döntvénye.). A Btk.-nek az összbüntetésre vonatkozó rendelkezése (96., 97. §.) a fiatalkorúak ügyeiben alkalmazást nem nyer, hanem ezekkel szemben a Bn. 18. §-a értelmében kell intézkedni (C. 2320/934.).