Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

178 rendelkezése a büntetés kiszabására vonatkozó szabályt tartalmaz, — a 15. számú büntető döntvény pedig azt, hogy a Bv. 18. §-a alkalmazásának kérdésében a Bp. 385. §. 2. pontja alapján van helye semmisségi panasznak, azzal az indokolással mondotta ki, hogy a Bv. 18. §-ának téves alkalmazása — minthogy ez a szakasz nem a bűnösség, hanem kizárólag a büntetés kérdésére nézve rendelkezik — csakis a büntetés kiszabásával kapcsolatos semmisségi okok keretébe sorolható. Nyilvánvaló mindezekből, hogy a Bv. 18. §-ának alkalmazására alapul szolgáló körülmények bizonyításának sikere sem eredményezheti az elítéltnek nem bűnösségét s így pusztán ennek a szakasznak alkalmazása céljából az elítélt a Bp. 446. §. 3. pontjának első esete alapján, újraflevétel elrendelését nem kérheti. De nem vonható a Bv. 18. §. alkalmazására irányuló újrafelvétel a 446. §« 3. pontjában említett másik esete alá sem, mert ez az alapítéletben megállapított cselekménynek egy más enyhébb szakasz szerint való minősítésére vonatkozik, holott a fentiek szerint a Bv. 18. §-ának rendelkezése, mint kizárólag a büntetés kiszabásának körébe tartozó, nemcsak a bűnösség, de a minősítés kérdését sem érinti. Már pedig a bűnösség és a minősítés érintetlenül maradása esetében, pusztán a büntetés kérdésében, újrafelvételnek nincs helyt. Egyébként a kir. Kúria a 2262/191L, a 4719/1915 és az 533/929. számú jogegységi határozatai azáltal, hogy törvénysértőnek jelentették ki azt az eljárást, mely szerint az újrafelvétel folytán hozott ítélet az alapperbeli ítéletnek a bűnösségről és a cselekmény minősítéséről rendelkező részét nem érinti és mégis — akár a Btk. 92. §-ának, akár a Bn. 1. §-ának alkalmazásával — egyedül a büntetést illetően tesz változtatást, — egyúttal már állást foglaltak arra nézve, hogy sem a Btk. 92. §-ának, sem a Bn. 1. §-ának alkalmazása végett újraf elvételnek nincs helye. Már pedig a büntetés kiszabásának a Bv. 18. §-a alapján való mellőzése — a szóbanforgó kérdés szempontjából — egy tekintet alá esik a büntetésnek a Bn. 1. §-a alapján való felfüggesztésével (VII. 1174 = C. jh. 4715/933.). Büntető paranccsal befejezett bűnügyben újraf el vételnek úgy a vádlott terhére, valamint annak javára helye van. (Kir. Kúriának 36. sz. büntető döntvénye.). 460. §. Az 1921. évi XXIX. tc. 4. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés szerint újrafelvétel esetén — egyesbírói ügyekben is — a törvényszék háromtagú tanácsa jár el (IX. 262 = C. 604/935.).