Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

176 A jogegységi tanács az ügy végleges elintézése előtt helyt adott a Koronaügyész perorvoslatának és a törvénysértést megállapította abban az esetben, amelyben az ítélőtáblának — az elsőfokú bíróságra kötelező — végzése folytán a törvényszék — a jogegységi tanács közbelépése nélkül — kénytelen lett volna eljárni, miáltal újabb törvénysértés valósult volna meg (VIII. 277 == C. jh. 184/934,). A jogegység érdekében használt perorvoslat folytán hatályon kívül lehet helyezni a vádlott javára történt törvénysértéssel hozott olyan jogerős ítéletet, amelyet helyesen nem lehet végrehajtani (C. 3491/934.). Kijavítás. 443. §. A Bp. 443. §. alapján csak a név, szám és hasonló csekélyebb jelentőségű nyilvánvaló hibák javíthatók ki, nem pedig a határozatoknak oly lényeges rendelkezése, mint aminő a pénzbüntetés összegének megállapítása (VII. 1182 = C. jh. 4753/933.). Az eljárás folytatása újraf el vétel nélkül. 444. §. A Bp.-ben nincs olyan jogszabály, mint a Pp. 555. §-ában, amely megengedi, hogy az elsőfokú bíró a felfolyamodásnak maga is eleget tehet, hanem általában a szabály az, hogy a bíróság saját határozatait — Bp. XXI. és XXII. fejezetében szabályozott eljárástól eltekintve — önmaga hatályon kívül nem helyezheti. Vannak ugyan ezen szabály alól egyes kivételek — pl. a Bp. 157. §-a értelmében az előzetes letartóztatást vagy vizsgálati fogságot az elrendelő bíró is megszüntetheti, — meg nem jelenés miatt pénzbüntetéssel sújtott tanúi, — ha elmaradását alapos okkal kimenti, ugyanaz a bíróság mentheti föl a pénzbüntetés alól, amely ezt kiszabta, sőt a járásbírósági eljárásban a bíró a magánvádló, illetőleg a sértett elmaradása miatt hozott megszüntető végzését is félreteheti és megtarthatja a tárgyalást (Bp. 539. §. 4. bek.), ámde éppen ezek a kifejezett kivételes rendelkezések mutatják, hogy egyéb, az ügy érdemében hozott határozatok, tehát különösen a felmentő és büntető ítélet az újraf elvétél és igazolás esetén kívül ugyanazon bíróság által hatályon kívül nem helyezhető, mert ez sértené a res iudicata s általában a jogbiztonság elvét. Ugyanez áll a büntető parancsra, amely szintén res iudicatát teremt (VIII. 34 = C. jh. 4714/933., — VII. 1182 =