Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

175 Kúriának a Ppé. 75. §-a értelmében alakított tanácsa intézi el (1. id. rendelet 17. §. utolsó bekezdését) (VIII. 56 = C. jh. 5098/933.). A jogegységi tanács már számos esetben kimondotta, hogy a jogegység érdekében használható perorvoslatnak csak az olyan általános jelentőségű, elvi súlyú törvénysértés az alapja,, amelynek meghagyásával a jogszolgáltatás egysége veszélyeztetve van (C. jh. 741/936., — 927/936., — 1171/936.). Perorvoslatnak nincs helye ott, ahol a konkrét tényállásoknak ,a törvényes tényálladék keretébe való beillesztésének felismerő, latolgató, mérlegelő, értékelő bírói munkájáról van szó, mert a bíróságok szabad kogniciójához, míg azok jogelveket, általános törvényi igazságokat nem sértenek, — e perorvoslattal nyúlni nem lehet (C. 344/935^). A jogegységi tanács állandó gyakorlata szerint a törvényes rendelkezések egymás közötti összefüggésének és valódi értelmének felismerése és megállapítása a bíróság feladata s ha a bíróság e feladat megoldása alkalmával esetleg helytelen következtetésre jut is, ez magában még nem ok a törvénysértés megállapítására. E perorvoslatnak olyan általános jelentőségű elvi súlyú törvénysértés az alapja, melynek meghagyásával a jogszolgáltatás egysége van veszélyeztetve (C. jh. 4456/935.) v Az a határozat, amellyel a kir. Kúria mindkét alsófokú bíróság ítéletét a Bpn. 35. §-a értelmében megsemmisítette és új eljárást rendelt el, már természeténél fogva nem tekinthető érdemleges határozatnak (C. jh. 6650/933.). Amennyiben a kir. Kúria végsőfokon ugyan, de nem érdemlegesen határozott, s annak hozatala kapcsán a kir. Kúria hivatalból sem tehette vizsgálat tárgyává a panaszolt törvénysértést, úgy e körülmény nem akadálya a jogegység érdekében használható perorvoslatnak (C. jh. 6650/933., — VIII. 672 = C. jh. 2563/934., — VIII. 1116 = C. jh. 4920/ 934., — BHT. 842,). 442. §. A Bp. 442. §-a alapján hozott határozatok nem egy meglevő jogszabály értelmének hiteles és kötelező erejű megállapításai, mint a döntvények, hanem ezek a határozatok csupán egyes konkrét ügyekben elkövetett nyilvánvaló törvénysértéseket állapítanak meg, esetleg szüntetnek meg anélkül, hogy ezen megállapítások a jövőben és más ügyek elintézésénél az alsóbíróságokra nézve a törvény valamely rendelkezésénél fogva, tehát feltétlenül kötelezők volnának (VIII. 56 = C. jh. 5098/933.).