Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

158 a vádló által esetleg tévesen, vagy hiányosan felhívott törvéuyszakaszok megjelölésében nyer kizárólagos kifejezést, hanem a vádbatelt cselekmény előadásában. Viszont a 12. sz. döntvény (BHT. 839.) szerint, a tettazonosságnak a Bp. 325. §. 1. bek.-ben felállított elve — büntetőjogi szemponlból — nemcsak a történeti eseménynek (hely, idő stb.) azonosságát, hanem azt is jelenti, hogy a veszélyeztetett, vagv megsértett jogi érdeknek azonosnak kell lenni (VIII. 127 = C. 3629/1933., — VIII. 424 = C. 656/1934., — X. 271 = C. 3724/1935., — C. 5114/1935.). A vádbeli tettől az ítéleti tett csak annyiban térhet el, amennyiben ezzel a jogi érdeket nem változtatja minőségében (C. 3116/1933., —VIII. 424 — 656/1934.). A kir. Kúria a 9285/1927,, — 9341/1927., — és 2518/1928. számú határozataiban már kifejtette, hogy: a Bp. 566., 570. és 574. §-aiból, valamint a Bpn. 37. §-ából nyilvánvaló, hogy sajtójogi szempontból a vádlottnak ítélkezés tárgyát képező tette nem az egész sajtóközlemény, hanem ennek csupán azon részei, kitételei, amelyek miatt a vádló vádat emelt (VII. 1091 = C. 3552/1933.). Azonban a bíróság a vád tárgyává tett részek helyea értelmének megvilágíthatása végett kisegítésképpen figyelembe veheti, felhasználhatja a közleménynek ama részeit is, amelyek miatt vád emelve nincsen (C. 3342/1935., — 200 1936.). Sajtó bűncselekmény megállapításához tehát szükséges az, hogy a vád kifejezetten és külön-külön megjelölje azokat n cikkeket és sajtótermékeket, melyek a vád álláspontja szerint a büntető törvényekbe ütköző tartalommal bírnak. Nem elég tehát a hirlap, folyóirat stb.-ben megjelent közleményekre általában utalni. Ha a bíróság ilyen konkrét vád nélkül állapítaná meg a vádlott bűnösségét, megsértené a vádelvet. Ilyen megjelölés nélkül a tárgyalás vezetőnek nincs módjában a vádlott elé tárni azokat a közleményeket, melyek a vádló szerint bűncselekményeket tartalmaznak s így természetesen a vádlottnak sincs módjában avval szemben védekezését sem a tartalom büntetőjogi minősége, sem a szerzőség, sem a terjesztés tekintetében előterjeszteni, nem is szólva arról, hogy a bíróságnak nem feladata az, hogy pl. a folyóiratokból ő keresse elő azokat a közleményeket, melyek esetleg bűncselekmény jelenségeit tüntetik fel (VIII. 988 = C 2516/1934.).