Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

134 dékkal véghezvitt cselekményeiből mellékkereset gyanánt húzott hasznot, ily esetben a bűncselekményt az anyagi jog szabályánál fogva üzletszerűen elkövetettnek kell tekinteni (VIII. 303 = C. 6651/1933.). Az 1931 augusztus 3-án életbelépett 4500/1931. M. E. sz. rendelet 3. §. második bekezdése szerint áruk úgy vihetők ki az országból külföldre, ha az, aki az árút ki akarja vim i, — a Magyar Nemzeti Bankkal szemben írásban kötelezettséget vállal arra, hogy az árú ellenértékét külföldi pénznemben a Magyar Nemzeti Banknak beszolgáltatja. Aki tehát árút külföldre szállít, köteles — 1. az árúnak ellenértékét, vagyis annak teljes eladási árát s nem csupán az ellenérték egy töredékét beszolgáltatni, — 2. tartozik e?f az ellenértéket külföldi fizetési eszközzel, — idegen valutában, s nem pengőben a Magyar Nemzeti Banknak átadni; teljesen közömbös az, hogy a külföldi vevő milyen valutában fizetett (C. 5288/1935.). Az 1922 : XXVI. t.-c. 1. §-ának 3. pontjáról csak aki or lehet szó, ha az illető a külföldre vinni szándékolt vagyontárgy ellenértékeként járó ellenszolgáltatás tekintetében bizonyos kötelezettséget vállalt (VIII. 303 = C. 6651/1933.). A külföldre szállított árúnál nem az ottan elért értékesítési eredmény, hanem az árú értéke (törvény és rendelet szerint az „ellenértéke") a mérvadó (X. 61. = C. 2749/1935.). A 4960/1932. M. E. szám alatt kelt és a törvényben nyert felhatalmazás alapján kibocsátott rendelet — (1932 október hó 20-án lépett életbe) — 3. §-a a 4500/1931. M. E. számú rendelet 7. §-ának első bekezdését, ennek magyarázataként, azzal egészítette ki, hogy „Kijátszás minden olyan cselekmény, amelynek megállapíthatóan az a célja, hogy a rendeletben foglalt valamely tilalom vagy korlátozás érvényesülését meghiúsítsa. A 4500/931. M. E. sz. rendelet 2. §. első bekezdésében foglalt tilalom tekintetében a kijátszás be van fejezve, ha valaki az ott felsorolt valamely tárgyat, vagy értéket kivinri törekszik anélkül, hogy a kivitelre a Magyar Nemzeti Bank engedélyt adott volna (VII. 1183 = C. jh. 4741/1933.). A bűnösség szempontjából közömbös, hogy a kötelezet* a Magyar Nemzeti Bankkal szemben vállalt beszolgáltatási kötelezettségének, az ellene folyamatba tett eljárás során, ismeretlen úton szerzett külföldi fizetési eszközök felhasználásával legnagyobb részben eleget tett, mert ez a törvénybe ütköző átutalás tényét büntetlenné nem teszi, hanem mint utólagos jóvátétel legfeljebb csak mint a vádlott bűnössége fokát enyhítő körülmény jöhet figyelembe (VIII. 173 = C. 4259/1933., — X. 182 = C. 4538/1935.).