Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

122 veti el, — az árdrágítást még magában véve — nem teszi üzletszerűen (az 1920. évi XV. tc. 3. §. 1. bek-t módosító 1920. évi XXVI. tc. 8. §-a) elkövetettnek. Hogy az üzletszerűség e mellett megállapíttassék, szükséges, hogy a tettes az árdrágítást egyébként is keresetforrásként, ismétlési szándékkal kövesse el (C. 122/936.). 1920. évi XXXn. tc. az adócsalásról. Egymagában az a körülmény, hogy a kereskedő az általános forgalmi adónak bélyegben való lerovása céljából vezetendő feljegyzéseiből hosszabb időn át fizetéseket szándékosan kihagy, még nem elég az 1920: XXXII. tc. 4. §. 3. pontjában meghatározott üzletszerűség megállapítására; ha ez elég volna, akkor az adócsalásoknak legnagyobb részét üzletszerűnek kellene minősíteni, amennyiben azok túlnyomó részben hosszabb időn át követtetnek el, már pedig a folytatólagosság az üzletszerűséggel nem azonos (VIII. 304 — C. 5234/933.). E megállapítással ellentétes felfogást vall a BHT. 910. sz. a. felvett határozat. 1920. évi XXXVH. tc. a Pénzintézeti Központról. Az 1920: XXXVII. tc. 13. §-ban meghatározott vétség tényálladékának különös eleméhez tartozik az a ténykörülmény, hogy a pénzintézet nem tagja a Pénzintézeti Központnak, vagy az Országos Központi Hitelszövetkezetnek. (Az ilyen pénzintézet betétkönyvre befizetéseket el nem fogadhat.) A fenti tényálladékhoz tartozó ténykörülmények nem tudására (Btk. 82. §.) azonban törvényszerűen hivatkozni nem lehet, — mert — a törvény nem tudása (Btk. 81. §.) a beszámítást nem zárja ki (IX. 946. = C. 1568/935.). 1921. évi HE. tc. az állami és társadalmi rend védelméről (Átv.). 1. §• A kommunizmus a magántulajdon megszűnését, a termelési eszközök, a tőke szocializálását, a fizikai és szellemi munka társadalmi és gazdasági átértékelését, szóval az állam jelenlegi rendjének teljes felforgatását jelenti. Ez símán, harc nélkül, az állami élet jelentős tényezőinek hozzájárulásával meg nem valósítható. Éppen ezért hangsúlyozza