Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

100 A Btké. 36. §-ának és a Bp. 517, 518. §-ainak az állandó bírói gyakorlattal megegyező helyes értelmezése szerint, ha az elítélt határozott időtartamú szabaságvesztésbüntetésének tartama alatt elkövetett büntetendő cselekmény miatt a bíróság újabb, szintén határozott időtartamú szabadságvesztésbüntetésre itéli, a két külön Ítélettel megállapított szabadságvesztésbüntetés csak akkor egyesíthető, ha az újabb szabadságvesztésbüntetést megállapító ítélet jogerőre emelkedik, mielőtt az elítélt előző büntetését kiállotta; mert csak ebben az esetben merül fel annak a lehetősége, hogy a két külön szabadságvesztésbüntetés megszakítás nélkül foganatosíttathassék. Nem változtat ezen törvényértelmezés helyességén az a körülmény, hogy az előző büntetésnek kiállása után az újabb bűncselekmény miatt elrendelt előzetes letartóztatás azonnal foganatba vétetett, mivel az előzetes letartóztatás nem azonosítható az utóbb jogerősen megállapított szabadságvesztésbüntetéssel. A büntetések egyesítésének a Btké. 36. §-ában és a 18. számú teljes ülési döntvényben (BHT. 89.) kifejezésre jutó azon elv, hogy az elitélt a két egyneműre hozott szabadságvesztésbüntetést megszakítás nélkül folytatólag állja ki, természetesen nem érvényesülhet akkor, ha az elítélt az alapbüntetést már kitöltötte, mielőtt az ezen büntetés tartama alatt elkövetett cselekmény miatt a bíróság Ítéletet hoz. (Kimondotta már ezt a jogelvet a kir. Kúria a C. jh. 4931/924. sz. határozatában is.) (VIII. 470 = C. jh. 1773/934.). Az egyesítés alapjául szolgáló fegyház — és börtönbüntetés két különböző súlyú büntetésnemet képezvén, a 18. sz. T. H. (BHT. 89.) második bekezdése szerint, az enyhébb nemű börtönbüntetést, a súlyosabb nemű fegyházbüntetéssé kell ugyan átváltoztatni az egyesítés alkalmából, de megfelelő mértékbeli enyhítéssel (C. 4338/934.). Amennyiben az elítélt az összbüntetés alapjául szolgáló bűncselekményeket szökésének tartama alatt követte el, úgy az 1880:XXXVII. tc. 36. §-a és a 18. sz. T. H. értelmében, a büntetések egyesítésének és nem összbüntetés kiszabásának van helye (C. 1865/934.). > A büntetésnek legfelsőbb kegyelmi elhatározással oly feltétellel történt elengedésénél, — hogy ha az elítéltet az elévülés bekövetkezése előtt szándékos bűntett vagy vétség miatt a bíróság újból elítélné, úgy rajta az elengedett büntetést is végre kell hajtani, — az elítéltet jogilag úgy kell tekinteni, mintha a kegyelmi elhatározás keltétől, az elévülésig terjedő időtartamra feltételesen szabadságra bocsáttatott