Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog III. (Budapest, 1931)

101 volna. Ehhez képest újabbi bűncselekményeiről is az vélelmezendő, hogy azokat előző büntetése végrehajtásának a feltételes szabadságra bocsátás által félbeszakított tartama alatt követte el. Ilyen esetben pedig a m. kir. Kúriának a 18. számú T. H.-ban, valamint a BHT. 742. szám alatt felvett határozatában már kifejtett jogi álláspontja szerint nem a Btk. 104. §-ában meghatározott összbüntetés kiszabásának, hanem — a Btké. 36. §-a értelmében — a külön ítélettel kiszabott büntetések egyesítésének (cumulatio) van helye (C. 1005/936.). 1912. évi LTV. tc. a polgári perrendtartásról szóló 1911:1. tc. életbeléptetéséről. (Ppé.) 96. §. A tiltott közlés vétségének nem alkotó eleme az, hogy a közzétevő a hatósági beadványt maga is olvassa (IX. 1093. = C. 2562/935.). Közömbös az, hogy a közölt hírt milyen forrásból merítette. Ha a közzétevő tudja és a közleményből is kitűnik az, hogy hatósági iratról, vagy intézkedésről van szó, avagy a közlemény olyan adatokat tartalmaz, amelyeket csak a hatósági iratok bizonyíthatnak, illetve tartalmaznak, úgy a vádbeli cselekmény tényálladéka fennforog még akkor is, ha a hatósági irat tartalmát csak kivonatosan, nem szószerint, — vagy lényegében tették közzé (VII. 1048 = C.3549/933., — C. 2956/935.; — 3094/935.; — BHT. 654.; — 656.). Az 1912:LIV. tc. 96., valamint az 1897:XXXIV. tc. 20. és a St. 44. §-oknak szövege szerinti nyilvánosság alatt azt a nyilvánosságot kell érteni, amely a nyilvános tárgyalás, vagy a szóval, vagy írásban való hatósági kihirdetés fogalmának megfelel. A feleknek kikézbesített büntető parancsot nem lehet a hatóság által nyilvánosságra hozott íratnak tekinteni, s így annak közzéttételére törvényszerű engedélyre van szükség (C. 1871/935.). Fiatalkorú ügyében — a 2500/914 M. E. rendelet 68. §. III. és IV. pontjára tekintettel — csakis az illetékes kir. ügyészség vezetőjének engedélyével szabad a bűnvádi eljárás anyagát nyomtatvány útján ismertetni (C. 806/935.). A Bp. 501. és 503. §-ainak, valamint a 6757/1900. I. M. sz. rendelet 1. és 2. §-ainak összetevéséből kitűnik, hogy a legfelsőbb kegyelmi elhatározás, annak kihirdetéséig, hivatali titkot képez, a kihirdetése maga is kifejezetten nem nyilvános ülésben történik (IX. 745. = C. 2274/935.).