Ávédik Félix (szerk.): A Jogi Hírlap Döntvénytára. Büntetőjog II. (Budapest, 1934)

91 bek.) egyszerre, egy és ugyanazon lapszámban eszközölte, ezáltal cselekmény egységet alkotó kihágást követett eí. (C. 3636/ 933.). 29. §. Egy alkalommal, egy egyén részére történt átadás „az utcán, vagy házalva terjesztés" fogalmát nem meríti ki. Ez tűnik ki a sajtótermékek házaló és utcai terjesztésének szabályozásáról szóló 1153/920. M. E. számú rendeletből is. (C. 276/ 933.). 32. §. Egy nyomtatványnak 70 példányban való elkészítése s azoknak a St. 8. §-a szerinti terjesztése, a sajtónyilvánosság és a sajtócselekmény fogalmát teljesen kimeríti. (C. 5843/931.) A vádlott bűnössége csak a kifejezetten vád tárgyává tett tényállítások miatt állapítható meg, ez azonban nem jelenti azt, hogy a sajtóközlemény értelmének, vagy vonatkozásainak megállapíthatása végett a cikknek többi, bár vád tárgyává nem tett része is figyelembe legyen vehető. (C. 6136/931., — VI. 368 = 6231/931.). 33. §. Az, aki a közzététel tudatában az adatokat szolgáltat jas mint szerző felel azzal egyetemben, aki a kapott adatokat cikké feldolgozza és közzéteszi. (IV. 1282 = C. 3033/930.). Sajtójog szabályai szerint a fordításért elsősorban a fordítót, mint szerzőt terheli a sajtójogi felelősség, amely másodfokon a kiadóra hárul (St. 33. §. első bekezdése és 34. §-a), az etfedeti mű szerzője azonban — hacsak nem az ő megrendelése, vagy reábírása folytán eszközöltetett a fordítás — a fordítás miatt még külön sajtójogi felelősséggel nem tartozik. Az a körülmény, hogy a szerző a fordításra — akár az eredeti mű kiadójának, akár a fordítónak engedélyt adott, nem meríti ki sem a megrendelés, sem a reábírás fogalmát (St. 33. §. második bek.), s így a szerző sajtójogi felelőssége, pusztán ez alapon meg nem állapítható. A külföldön előállított sajtótennék útján elkövetett bűncselekmény, sajtóbűncselekménynek nem tekinthető s így a köztörvényi felelősség szabályai lennének alkalmazandók. Azonban a szerző felelőssége —művének lefordítása esetében — ezen szabályok szerint sem állapítható meg, mert ehhez szükséges annak megállapítása, hogy ő a fordítás létrejötte körül részesi vagy tettesi tevékenységet (Btk. 69., 70. §.) fejtett ki, mivel a fordítás engedélyezése egymagában e tevékenység fogalmát nem meríti ki. (VI. 499. = C. 448/932., — C. 601/932.)